Búcsú

2013.11.10. Szólj hozzá!

Röviden, tömören, búcsút vettem ettől az oldaltól. Besz*rni kár, mindösszesen egy spot.hu-t kell bepötyögni a mostani blog mögé, és máris elérhető az új felület. Lustábbaknak elég ez.

Napok kérdése és betölti első évét az országban a Bangkokból érkezett Nardi kormányom. Egy ideje esedékes volt a gyári darab cseréje, ennél pedig nem is lehetett volna jobbat választani. Ennél kevés dolog illik kevésbé egy 30 éves japán autóba. Szégyen szemre azonban csak a mai nap folyamán jutott el odáig a dolog, hogy végre munkába állhasson. Ennek oka pedig roppant egyszerű: az anyagiak sosem jöttek ki igazán úgy, hogy be lehessen ruházni egy olyan adapterre, amire tulajdonképpen nincs égető szükség. A napokban azonban ütött az óra, brazil szappanoperába illő módon ugyan, de hozzám került a bizonyos eszköz. Luisi, tehát a megszokott módon ez is ősi japán termék, akár csak maga a kormány, vagy a felnik.


Minden adott volt tehát a cseréhez, ám mérhetetlen rutinomnak köszönhetően sikerült több kilométeres köröket tenni a szopórollerrel, mire meglett a megfelelő csavar. Innen már nekem sem volt nehéz abszolválni a feladatot, minden a helyén volt. A látványba azonnal szerelmes lettem. Bár egyszer a sikertől felbuzdulva egy lyukkal arrébb csavaroztam fel a kormányt, ez pedig igen kellemetlen élmény volt, mikor egyenesen próbáltam haladni.
A lényeg viszont, hogy bent van a Nardi, fogásra tökéletes, a látvány pedig önmagáért beszél.
Én pedig azt hiszem nyitok egy műhelyt.

Hónapokkal ezelőtt kihagyhatatlan áron került hozzám egy bő 40 éves Nikon FM. Anno egy korrekt kompakt gépnek felelt meg, ma pedig a legnagyobb előnye, hogy hibátlanul használható modern objektívekkel, ráadásul full freamben (nincsenek "csippek" amik butítják a rendszert). A pesti hónapok alatt 5 tekercset fogyasztott, kisebb nagyobb sikerekkel, a válalható képek ide kerültek.
http://havazoo.tumblr.com/

A legnagyobbak is megfáradnak egyszer. Millió leküzdött akadály után eljön az utolsó pillanat, ahonnan nincs tovább. Viszki a legnagyobbak közül való. Műtétek, kezelések tömkelegét gyűrte maga alá, a végső határokról állt újra, meg újra talpra. Hatalmas életerővel és töretlen lelkesedéssel vészelt át mindent. Ma az utolsó harcot vívta meg.

2 hónapnyi küzdelem után a betegség felül kerekedett rajta. Az utolsó hetekben a fizikai munkavégzés minimálisra csökkent, csoda volt minden egyes plusz nap. Nem adta fel, kitartott a végsőkig, majd egy tavaszi délelőttön elment, örökre. Szerencsésnek érzem magam, ott lehettem vele az utolsó pillanatokban, és szeretném azt hinni, ez ha csak kicsit is, de megnyugtatta.

Kellemes, lágy szél fújt, a tavasz hangja átjárt mindent, és egy felhő sem volt az égen. Április 25.-én Viszki elment.

 

Ismét Corolla. Folytatva a korábbi eseményeket, büszkén jelenthetem ki: ül! Sokáig kérdéses volt, hogy a hátsó gátlók engedni fognak-e ekkora ültetést, de mint kiderült, hibátlanul oldották meg a feladatot. 2 héttel ezelőtt terepjáróként gurult be Jacsó Petihez, majd pár órával később lopakodó üzemmódban távozott onnan, laposan, ahogy kell. Fél év után így ismét beleszerettem az autómba. Muszáj volt csapni egy gyors kört a városban, amiből egy 2 órás fotózkodós krúz lett, az S14 társaságában. A képek azt hiszem magukért beszélnek. 

Az azóta eltelt napokban viszonylag keveset futott az autó, viszont azt hibátlanul tette. Nem kérdezett, tűrte azt a néhány igen fájdalmas csattanást amit egy egy későn észrevett úthiba okozott. 

Tegnap minimális külső módosítást kapott az orra. A tervek szerint némileg sötétebbre lett volna fóliázva az első lámpa, (na semmi bojler tuning, csak finoman, ahogy kell). Ateriéktől kaptam fóliát, adott volt tehát minden.

A szépséghiba annak sötétségével, és méretével jelentkezett. Pár centin múlott ugyan, de nem volt elég anyag a komplett lámpákhoz, és mint utólag kiderült szinte feketék lettek volna, az pedig minden, csak nem diszkrét. Jött hát a B terv, az első indexek. Másodjára sikerült szépen ráolvasztani a műanyagot, az eredmény pedig (legalábbis szerintem) igen hatásos. Semmi nagy dolog, viszont sokat javít az összképen. Sötétebb, gonoszabb lett az orr rész, és ez jó. Boldogság.

Hónak kint már nyoma sincs, megszűnt a jégkásás-sós massza az utakon, és nagyobb részt pluszban jár a celsius mutató. Nyomasztó időszak volt a tél vége, rossz volt ránézni az autóra, több hetes, esetleg hónapos latyak maradványok, kicsapódott só, és még sorolhatnám mi rondította szerencsétlent a hideg időben. Itthon mosni nem tudtam, vácra bemenni pedig nem volt értelme, hisz hazafelé visszakapta volna a levedlett szennyet. Múlt héten viszont kisütött a nap, én pedig rohantam a Toyotáért, mosni kellett. Lélekmelengető érzés volt megszabadítani a kosztól, eddig már már lelkiismeret furdalásom volt vele szemben, hisz rendíthetetlenül nyelte a kilométereket az ínséges időkben, koszosan, só-marás közepette is. 
Pár órával később kívül-belül ragyogott, eleinte furcsa is volt ránézni, szokatlanul "szép" volt. Másnap hosszas túrára indultunk, körbe krúzoltuk a Börzsönyt, asszonyi társaságban. Résnyire ugyan, de leengedett ablakkal, halk zenével állt helyre a lelki világunk. Nem igazán lehetettünk volna ott, akkor jobb helyen.

A tél azonban nem telt el nyomtalanul, több tünet is megjelent a Corollán. Egy este 90 környékén felugrott a motorháztető, na nem teljesen, csak jó 5 centire. Sokszori lecsukás-csapás után sem volt az igazi, végül hallani lehetett: nem kattan a kampó, ami lent is tartja azt. Sebaj, egy csavarlazítós kezelés lemosta a maradék sót, és végre elkezdett megfelelően mozogni fém a fémen, a tető pedig lent maradt. Másik hasonlóan orvosolt probléma a zár szorulása volt. A jobb oldali már rég nem nyílt kulcsra, majd ahogy kicsapódott a só, kezdett beállni a bal is. Kellemetlen lett volna, ha nem nyílik egyik sem, vagy esetleg beletörik a kulcs. Szerencsére jutott oda is az isteni nedűből, így most már hibátlanul üzemel mindkettő. 

Mik a tervek? Természetesen egy erőteljes hasmagasság csökkenés, hisz tavaly egy rövid ideig volt alkalmam beleszeretni úgy az autóba. A futómű már megvan, a kerekek adottak, Jacsó Peti pedig tárt karokkal vár egy kellemes esti - ahogy ismerem- elég drasztikus futómű tekerésre. Hogy mikor, ki lehet találni az alábbi kép alapján.

Tipikus. Kedvünket azonban ez sem szegheti, a cél már közel, maximum 2 héten belül hasalni fog az öreg Toyota. Addig azonban hátra van egy teljes átvizsgálás, hisz tiszta lappal ér kezdeni a szezont, illetve fel kell gumizni a most még szobadísz funkciót betöltő Fondmetalokat.

Apróságok, de az idő egyre csak fogy, jó lesz tartani a tempót, megéri. 

Ennek a képnek igazán úgy volna értelme, ha rajtam kívül más is tudná, ez nem a megszokott környezetem, hanem egy merőben új földrajzi elhelyezkedésű objektum részlete. Na erről lesz majd bővebben szó nemsokára. 



Időgép

2013.02.16. Szólj hozzá!

Az egész úgy indult, hogy szükségem volt egy órára, hisz általában véve hasznos tudni, mennyi is az idő a világban. Hát vettem egyet. De nem egy átlagos ketyegőt, hanem egy mesterművet. 24 karátos műanyag borítással, eredeti svájci koncepció alapján készült kínai mechanikával, és még sorolhatnám. Az ezer forintos kategória királya, azt kell mondjam. 

Egymást követték az események, míg nem a masina nem sokkal később darabokban hevert az asztalon. Valami történni fog! A szoba festős projekt kanna készlete már készen várta, hogy nekifeszülhessen a műanyag borításnak, s elfedhesse a pazar arany elemeket. Így is lett. 

Az alapszín után jött az elmebaj, fröcskölt a szórófej, a végeredmény pedig kezdett alakulni. Egymást ütő színek, pöttyök mindenütt. 

A végeredmény egy egyedi, megosztó külső lett, ez is volt a cél. Nincs két egyforma színű elem, és valószínűleg nem tudnék még egy ugyanilyet összehozni, de ez talán nem is baj. Vannak-e további tervek? Kiderül. 



Igaz még kint hó fed mindent, fejben viszont már 1-2 hónappal előrébb próbálok járni. Lassan ismét beköszöntenek a plusz celsius-ok, és nem utolsó sorban ismét egy hosszabb pesti időszak következik. Hatalmas a boldogság, hisz ki ne szeretne újpesten, 12 négyzetméteren éldegélni napokon keresztül. Naugye. 

A megoldás az unalom ellen szinte végig az orrom előtt volt, hisz a városkaputól már kiépült kerékpár utak vannak, a belváros pedig nem is olyan elérhetetlen távolság. 2 kerékre kell ülni! 

Hosszú távra alkalmas eszközöm azonban sajnos nem volt, így a végső lökést egy álom adta meg. Nem tudom pontosan mi szerepelt benne, de másnap úgy keltem fel: kell egy fixi. Bő 2,5 éve futottam beléjük először, majd az idő múlásával nem egyszer bámultam meg a fővárosban egy egy szép darabot az utcán. Elegáns, letisztult formájú célszerszámok, mégis könnyen utánuk fordul az ember.

1 nap gép előtt, magyar fórumok, online piacok feltúrása után kezdett kialudnia remény parazsa, vagy drágák voltak, vagy már eladták az ígéretes darabokat. Valamikor hajnal 1 és 2 között azonban meglett az isteni szikra, és a rengetegből előkerült egy váci hirdetés, egy Csepel Royal 3-ról. Az ár még kezelhető, legalább nem kell messzire menni érte. 

Délután ott álltam előtte. Mint kiderült nem fixi, hanem még csak single speed, ami talán még jobb is. Nem büntetnek érte, és valljuk be, a kontra féknél létezik biztonságosabb rendszer is, nem mellesleg a gumikat sem kell olyan rendszeresen cserélni. 

Nagykabátban, sállal felvértezve túl vagyok az első körökön. Izmos masina, szokni kell az egy sebességet, viszont hihetetlenül könnyű, és arányos formájú bicikli.  Jelen formájában is teljesen alkalmas a hétköznapi használatra, ám már megvannak a tervek a jövőre nézve. Új nyereg, markolatok, küllők, gumik, és még sok apróság kerül rá, illetve eltűnik róla minden, ami fekete. Sokáig dilemma volt a gyári fényezés meghagyása, ám túl szép állapotban van ahhoz, hogy lefedje egy új szín. 

Összességében a cél nem más, mint egy használható, ugyanakkor rendkívül esztétikus egysebi megalkotása (mint pl. ez), amivel nem egyszer búcsút lehet inteni a remekre szabott tömegközlekedésnek, és "friss" levegőn gurulni erre meg arra, vidéken, vagy a belvárosban. Nem mellesleg igen komoly látvány lesz a Corolla tetején a nyári Duna parton...

A Terv, gyári fénnyel, (még) fekete küllőkkel. 

Jelentem, új jármű vette át az Accordtól a vénségért kiadott stafétabotot. A támadás ugyan házon belül történt, a korkülönbség mégis jelentős: 13 év. Kis matek után ki is jön a végeredmény: egy több mint 44 éves szerkezet állt a házhoz. A kerekek száma viszont, akárcsak a szállítható személyek száma, mindössze kettő. Na itt a csavar. Motorról van szó kérem. Na de milyenről! Egészen konkrétan egy 1969-es CB250-ről. Régi szerelmeim a '70 előtti kétkerekűek, ez a Honda pedig tökéletesen megtestesíti mindazt, amire vágytam. Remek kiállású, klasszikus ez, ebben még "volt anyag".

Pár hónapja hirtelen felindulásból tértünk be egy fővárosi szalonba, ahonnan néhány hibátlan testvére került már ki. Az aktuális sztár egy 350-es volt, ragyogó arany fényezéssel, patika állapotban. Ez pedig ott valahol hátul, a ponyvarengeteg mögött porosodott, és várt.


Pár perccel az észlelése után már megtörtént az első indítási kísérlet, nem sokkal később pedig életre kelt a 44 éves szerkezet. Könnyfakasztó látvány volt, na. Porosan, sok év állás után köhögve ugyan, de tudatta: érdemel még egy lapot.

A részlet az ördögben rejlik: az ős Honda embléma valószínűleg nehezebb mint egy mai speedbike, hátul ott díszeleg az egykori gyári extra kapaszkodó, és nem kis meglepetést okozva előkerült az eredeti szerszámkészlet.

Most, pár hónappal később beindult a restaurálás: eddig egy tekintélyes méretű lista állt össze, rajta minden aprósággal, ami a kívánt gyári állapot eléréséhez szükséges. Hatalmas szerelem lenne egy cafe racer, viszont hiba lenne eltérni a gyári állapottól ez esetben.

Termetes szopórollerre szálltunk fel, nem kérdés. Első körben kap egy új, gyári fényezést, tetőtől talpig kipucolják mindenét, és sok apróság kerül a helyére remélhetőleg. Első körben a cél egy használható, 80%-ban restaurált motor, majd onnan jön a mély víz, és az OT felkészítés. Ám addig remélhetőleg megélünk pár ezer közös órát, és kilométert. 

Lubitel

2013.01.08. Szólj hozzá!

A régi mindig jobb. Elcsépelt, és sarkalatos kijelentés. Félreértés ne essék, én sem gondolom így minden esetben, hisz a piros telefonfülkénél jobb a mobil, és a Comodor-t is messze körözi bármelyik mai gép. Ugyanakkor el kell ismerni, van valami megfoghatatlan vonzás az öreg tárgyakban. Mára már bájosak a törekvések az "új" elérésére, az anyagok, a szagok, minden öreg tárgy sokkal inger dúsabb mai utódánál. 

Nincs ez máshogy a képrögzítésnél sem. Manapság aprólékos munkával próbálnak a digitális videó anyagra super 8-as hatást ráhúzni, és milliónyi fénykép kap film keretet, direkt elrontott színeket, retro hatást. Ezzel nincs is baj, viszont aki kicsit is vonzódik a vén szutykok iránt, nos az többet akar. Én többet akartam. Családi örökségként került hozzám egy Zenit-E, az elpusztíthatatlan tégla. Használata rövid idő alatt megszokható, és ha egy kicsit is érti az ember a mit-miért-hogy összefüggéseket, még értelmes kép is készülhet. 

Torta a habon, hogy nem sikerült megállnom itt, kicsit mélyebbre ástam, és nem egy szinte vígjáték árban mért rollfilmes gépre akadtam. A csúcsot néhány mesteri Yashica jelentette, ám itt az ár nem volt túl kedvező, így végül egy Lubitel 2 mellett döntöttem. A bő 30 éven keresztül készült modell szinte észrevétlenül másolja a fent említett japánt, viszont jó orosz módjára masszív, egyszerű szerkezet. 

80 Túró rudi árából meg is érkezett a hibátlan gép, használatnak nem sok nyoma van, ami figyelemre méltó, hisz egy '74-ben gyártott veteránról van szó. Elsőre ijesztően sok az apró kar, tekerő, ám fél óra után rájön az ember, nem is olyan bonyolult a kezelés, összeállnak a fontosabb szervek, funkciót nyer minden. Harcra kész állapotban az alapból áramvonalas formát megfejeli az "LCD" kijelző nyitott árnyékolója, azonban akinek mindez kevés,  az fokozhatja a látványt egy kihajtható nagyítóval, hogy mindez mennyit segít, döntse el mindenki maga. 

Visszajelzést nem kapunk, így saccolva kell rekeszt, és záridőt állítani, ráadásul az élesség is inkább becsléssel, mintsem kereséssel található meg. 

Kihívás minden kép, viszont néhány nagyobb oldalon milliónyi ilyen géppel készült képet találni, azokat elnézve pedig megéri a szitkozódás, és az aprólékos hangolás.


 

Csúszva ugyan, de ezzel a rövid összefoglalóval vesz búcsút a RozsdaTv, és jómagam a 2012-es szezontól. 

Mindig is szerettem a stop motion technikát, a Jedi elkészülte után pedig előszeretettel alkalmazom a legtöbb filmemben. Tegnap egy nemrég (sokadjára) látott film hatására jött az ötlet: le kell filmezni a végig égő cigit. Nem történet centrikus téma, de látványos.

Hosszas kavarás, és tanácstalankodás után meglett a megfelelő helyszín, amiből a végeredményben semmi sem látszik, de az most nem számít. 3 fele befutott Beni is, a főhős, aki eleinte csupán "felszopó emberként" működött, Ő szívta be a cigiket úgy, hogy legyen elegendő parázs ahhoz, hogy végig égjen magától. Nehézkesen indult a munka, nem volt alap koncepció, aztán jött az atomvillanás, meg lett a keret. Bő 5 órán keresztül füstöltünk egy poros pincében, de azt kell mondjam: megérte. A végeredmény: 

Alig pár órája érhető el online a debreceni Panodráma zenekar első videóklipje, Angyal voltam címmel. Megunhatatlan track, nem mellesleg pedig a Black Panda követte el a pár percnyi mozgóképet. Check it!

Lassú, mélységes mély, és minden erejével magához ragad. Tömören így tudnám leírni a Portishead '98-as New York-ban adott koncertjének felvételét. Az utóbbi időben többször is belefutottam az eddig távolról ismert banda lemezébe, ma viszont erőt vettem magamon, és a kellő mennyiségű papír lerakása után megszereztem. Pár szám, illetve feldolgozás során már be tudtam tájolni a stílust, de ez valljuk be nem sok. Viszont valami megfogott benne, és nem csalódtam.  Hosszas kritikát millió szám lehet találni percek alatt, így nem vesződnék a számonkénti részletezéssel, érdekes infókkal, összességében csak ajánlani tudom. Simogató ének, lágy vonósok, határozott, de visszafogott ütemek. A kezdetektől fogva egy egész, egymásba olvadó harmóniát kapunk, borongós hangulattal, és egy magával ragadó érzéssel.

Nem mainstream slágerek tömkelegét hallhatjuk, hanem sok gondosan felépített, és végtelenül kidolgozott történetet. Lágyan altat, felkavar, vagy éppen messzire hajít magától ez az album.

Külváros, éjszaka, csöpögő eső, sárgán pislákoló lámpák, távolban suhanó autók halk zaja. Messze emberi körvonalak, arc nélküli árnyképek. Lassan haladsz előre, a félelem azonban távol marad, láthatatlan szemlélője vagy csupán a külvilágnak. Végtelen sikátorok, nedves falak, végtelen sötétség.

Hát, ilyen is ez az album.

Az őzike aranyos, a fagylalt hideg, kínában köpködnek, a Corollából pedig folyik a hűtővíz. A múlthét folyamán belement bő 800 kilométer, amit hibátlanul teljesített a drága, majd hazaérvén debrecenből, 2 kilométer megtétele után egekbe szökött a vízhőfok mutató, forrás közelben volt a víz. Odabent lentről vastagon spriccelt a barna nedű, beborítva a motortér jelentős részét. Jött a hibamegállapítás: 27 év az csak 27 év, így elrohadt az egyik vízcső. Sajnos nem egyszerű gumi, hanem egy fém rész, így macerásabb a dolog. Itthon nem lehet kapni, így 3 napon belül kerítenek valahonnan a nagyvilágból megfelelőt. 

Öröm, és boldogság. 

Pár héttel ezelőtt érkezett egy felkérés a messzi Debrecenből. Egy helyi zenekar, a Panodráma szeretett volna klipet forgatni, és ehhez a RozsdaTv stábját kérték fel. Tetszetős lehetőség volt, Bincivel rá is vetettük magunkat. Lassan összeállt az történet, a hangulat, körvonalazódott a vég. Sajnos az első megbeszélt forgatási időpontot el kellett csúsztatni, de a múlt hétvége folyamán végül nyélbe ütöttük a munkálatokat. 2 nap forgatás, hajnalig tartó bogár szerelés, sok sok emlékezetes pillanat után már egy megvágott, fényelésre váró videó van a tarsolyunkban. Nem mellesleg ez a klip lesz Blackpanda első szülöttje. A Bincivel közösen vezetett stúdió így elég erős kezdéssel teheti oda magát. 

Nagy bevásárlás utáni állapot, de hiba csúszott a rendszerbe, 4 csavar, 34 anya, és néhány apróság még kell. Hogy mi ez? Egyelőre nem merek biztosat mondani, valahol kalapács és az Iphone 6 között jár félúton.

Csak dőlj hátra, és figyelj. 

Buzéria

2012.11.11. Szólj hozzá!

Autós történelem, avagy hogyan letten én japán autós. 

http://rozsdakupac.blogspot.hu/2012/11/a-kelet-vonzasaban.html

3 hónappal a rendezvény után zöld utat kapott a film. Mellesleg valószínűleg az eddigi legjobb mozgóképem a témában. Check it!

Ráakadtam valamire a mai nap folyamán. Jelentéktelen mozgókép, de amint megláttam összetört a szívem. Aztán elégett. Elfújta a szél a maradványait. Végül Keith Richards felszívta az utolsó foszlányokat. 

Hát, ennyire haltam meg az autó látványától. Hasmagasság? Ugyan már! 

Siker sorozattá vált a szobafestés: jelentem, ismét félbemaradt. Röviden, tömören 5 órás hajnalig tartó munka után konstatáltuk: rögtönözve nem működőképes a koncepció. Az eredmény meg sem közelítette a terveket, így a profizmus felé kanyarodtunk. Lemértük a falak minden lehetséges paraméterét, Dani pedig otthon előre megtervezi a mintákat. Ez nem kis előny, hisz itt már csak követni kell a terveket, ráadásul én is láthatom mit tervez a művész úr, és adott esetben véleményt is nyilváníthatok róla. Ugye mennyivel jobb?

November végén, avagy december elején tehát ismét, immár harmadszorra futunk neki a feladatnak, de most először lesz egy terv, lesz egy medre a folyamatnak. 

Délutáni üresjárat pótló.

4.órája tért vissza az élet az ominózus szobába. Nemsokára falon az első fújás, innen már nincs megállás. 

Második

2012.10.22. Szólj hozzá!

Hölgyek, Urak, tegnap bekövetkezett az atomvillanás: este nyilvánosságra került a RozsdaTv második adása. Májusi Mini világtalálkozó, egy nem mindennapi amerikai tepsi, és a Binci és jómagam lengyel gurulását láthatja a nagyérdemű.

Jó szórakozást!

New Wave

2012.10.20. Szólj hozzá!

Az új hullám erejével tér vissza Zsigó kollega a jövőhét folyamán, hogy kannáival, s stenciljeivel nekiessen a kamra falainak, én pedig teljes bedobással rögzítem ezt. A project valamikor augusztusban megrekedt, viszont immár újult erővel tér vissza. Korábbi beszámolók itt, és itt, nameg itt és itt.

 

It's not

2012.09.22. Szólj hozzá!

Egyszer már írtam egy azonos című posztot pár évvel ezelőtt, nagy terveket kifejtve benne, de a belső motor leállt, az ötlet megrekedt. "Addig is viszont a szenvedés csillapítása érdekében, na meg puszta élvezetből elterveztem egy „It’s not” című rövidfilmet. És itt jön az összjáték, főszerepben a Corolla lesz. Többet nem szívesen árulok el egyenlőre. 2 perc, Corolla, és havazoo. Legjobb esetben holnap lezajlik a forgatás, a vége, illetve a főcím már kész, már csak meg kell tölteni a köztük lévő űrt." - írtam akkoriban. Az ötlet egyszerű: autó az alany, szépen fényképezett pár perc. Közben feliratok, "It's not AWD-Turbo charged, 20" rims", stb. Akkoriban forgott a Chain, a figyelem arra irányult, ez a project pedig megrekedt. 

Bő 2 hete új elmebaj tört ki rajtam, azóta járom a lemezboltokat, és lehetőség szerint begyűjtöm a számomra kedves/fontos vinileket. De erről majd később. 

Sokan nem értik miért jó egy lemezjátszó a mai világban. Nagy, bonyolult (jó annyira nem) és figyelmet igényel. Forgatni kell a lemezt, a por a legnagyobb ellenség, és még sorolhatnám. Ugyanannyi értelme van mint öreg autóval járni. Minden ellene szól, de ha egy kicsit megérzed a lelkét, ragaszkodsz hozzá. 

Nemrég családi örökségként hozzám került egy Akai lemezjátszó. Hibátlan, és perverz módon még szépnek is nevezhető tárgy. Hasonló hangulatot képzeltem, mint amilyen Zenit-ről készült sorozat.

A délután folyamán jött egy ötlet, miszerint mozgókép kellene a masináról. Hajrá, sötét kell, és valami fényforrás, lásd.: asztali lámpa. Belekezdtem, és imádtam minden percét. Órára ritkán pillantottam, de ha mégis, akkor is rendszerint mindig felet mutatott. Fél 2, fél, 3, és így tovább.

Elkészült az első adag, és ritka alakalom az ilyen, de a nem tetsző snitteket percek alatt újra tudtam forgatni 3 méterrel arrébb. 

Egy a lényeg, több mint másfél, de kevesebb mint 2 perc kissé borongós hangulat, és egy múltidéző csoda. 

It's just perfect.

 


Második

2012.09.20. Szólj hozzá!

Hamarosan érkezik a második felvonás, addig pár kockányi tartalom. 

Pénteken forgattunk RozsdaTv-t. Első alkalom volt, hogy 2 kamerával dolgoztunk, így Binci is elhihette, hogy ért hozzá, úgyhogy azzal a lendülettel meg is vágja. Persze néha beleugatok, muszáj terelgetni a nyájat, na. 12 órás meló volt, de az eddig látott másodpercek alapján megérte. 

Nem mellesleg az alany sem volt egyszerű. 

süti beállítások módosítása