Mélypont
2011.07.03. Szólj hozzá!
Totálisan lent a feketében, valahol ott gyökeredzik minden. Végtelen mély, fénynek nyoma sincs. A kéz jéghideg lesz, a szív veszettül ver, az agy működése blokkolt. A lélek próbál menekülni, de hiába erőlködik, ott ragad lent, a mélyben. Erőtlen szél fúj, a csend átjárja a végtelen minden egyes pontját. A fejben mégis pokoli hangzavar van. Hangzavar mely elnyomhatatlan. Odakint, vagy odafent tombol a nyár, boldogság, meleg jár át mindent. És a szerelem. Lent koromsötét, és jéghideg tél. Hang nem töri meg ezt a süket állapotot, a szél viszont minden pillanatban csontig hatol. Alaktalan formák vesznek körül, arctalan, rideg világ ez. Lassú mozdulatok, tomboló elme, merev, üveges tekintet. Örök fáradtság, nehéz végtagok, s megfoghatatlan, ugyanakkor folyamatos fájdalom. Hát, ilyen a mélypont. |
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.