havazoo

Szombat délután, 13:00. Kint kellemes idő van, úgynevezett „vékonypulcsis” idő. Összepakolok, és irány a padlás. Fent előkerül a fotózandó tárgy, helyére kerül az összes kellék. Kezdődik a kattogás, 10 kép készül. A kis kijelzőn pofásan néz ki, de minden nagyban dől el. Összepakolok,  és kényelmesen lesétálok. Kártya gépből ki, olvasóba be. A képek szinte tökéletesek, nem kell módosítást végezni. Indul a chrome, deviantart.com, és már töltöm is fel a képet majd  elégedtettem nézegetem hosszasan.

Ilyenkor szokták azt mondani, hogy „csörög az óra, és felébredsz”. Sablonos, de itt igaz. A fenti szöveg egy ideális fotózást mutat be, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igen ám, de ez a valóvilágban másképp zajlik. Megjelenik az ember mint tényező, a fáradtság, vagy a brutális „lassú szombat délutáni tompaság” (szinte alvajárás közeli állapot). Esetemben szinte mindig úgymond „hirtelen szándékból elkövetett fényképezés”-ről beszélhetünk. Kigyullad az a klasszikus kis villanykörte, mint a régi rajzfilmekben, jelezvén: megvan az ötlet!. Hű, akkor gyerünk, csináljuk! „A lord of the time”  története sem különbözik ettől. Régi terv volt már egy hasonló kép elkövetése, viszont sokáig maradt néma vakságban az a bizonyos körte. Mikor azonban kigyulladt, mit kigyulladt, fellobbant, egyértelmű volt: nem lehet akadály Gyorsan összeszedem a felszerelést: fényképező, memóriakártya, viharlámpa, és az óra. Utóbbit különösen óvatosan teszem zsebre, több mint 100 éves, nagy respect jár neki. Megvan minden (gondolom), irány a padlás. Kint meleg van, ami nem túl jó hír a jövőre nézve, ugyanis odafent fordul a természet örök törvénye, lépcsőfokról lépcsőfokra melegebb lesz. Nembaj, gyorsan végzek! Felérek, és megkeresem az ideális helyszínt. Miután ez megvan lepakolok, és előkerül az óra is. És elkezd „tényezni” az ember. Összerakom a gépet, bekapcsolás. Semmi. Hoppá, aksi. Az akkumulátor köztudottan elég fontos része egy elektromos fényképezőnek, ami itt sincs másképp, ezért nélkülözhetetlen jelenléte. Rövid, de tartalmas szitkozódás közepette felhozom azt is. Beindul a gép, és a viharlámpa. Utóbbi nélkülözhetetlen, mert a legzordabb körülmények között is helytáll, feltéve ha az fedett, és száraz helyen van. A legtöbb ilyen fényképezésnél jelen van. Az óra a helyén, tökéletesen és méltóságteljesen pózol, a háttérben kellemes instrumentál szól. Szóval a Goethe jelenet lezajlása után elkészülnek az első képek. Vegyes színvonal. Eközben legalább kétszer elmozdul az óra, a gép ennél is többször, az állvány természetesen lent gubbaszt. Csak remélni tudom, hogy lesz elfogadható felvétel. Eközben természetesen +30 fok körül jár a hőmérséklet. Végzek. Eltüntetek bármilyen, az ittlétemre utaló nyomot. Összepakolom a gépet, óra zsebbe, lámpa ki. Viszont azok a dolgok, amik felfelé még kényelmesen elfértek a kezemben, most nem tesznek ismét ekkora szívességet. Így, kezemen-lábamon lógó felszereléssel, a földön fetrengéstől koszosan levonulok. Kártya gépből ki-be, és meglepődök. A képek egész elfogadhatóak, sőt, egy-kettő még talán jó is. Minimális kontraszt módosítás, és kész. Indul a chrome, a deviantart.com percekkel később jelt ad magáról, indul a feltöltési mizéria. Harmadjára sikerül is minden adatot a megfelelő helyre helyezni, újabb percek múlva pedig elégedetten szemlélem a képet.

Szóval valahogy így fest egy havazoo féle fotózás. Nem profi, nem tökéletes, de sebaj, talán jobb is így.

Imádom? Nem kérdés!

2010. 04. 04.