|
Különösebb bevezető nélkül mesélnék a zene, a nyár, és a BMX összefüggéséről. Idén nyáron összesen 3 hetet töltöttem el az északi parton, különböző okokból. Az emlékek ugyan erőteljesek, de az azóta eleltelt idő érzésre százszor hosszabb a ténylegesnél. Mindenki tudja milyen július-augusztusi időjárás, napközben a beton megolvad, 7-ig épp eszű ember még csak ki se néz. Az, hogy én is így tetem nem feltételezi az előzőt, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval kora estéig egyhelyben lapítani nyomasztó, „merthát basszus nyár van”. Nem maradt más, mint a zene, illetve az akkor még félkész állapotban lévő Chain-be való menekülés. Ez már egy elfogadható program, de a nap tetőpontja számomra a fent említett időszak volt. Ilyenkor kellemes időben indultam neki Balatonakarattyának két keréken. Nem hajtok rendszeresen, de ott akkor a lehető legjobb időtöltés volt. Mikor másodjára jártam ott már fel voltam készülve zeneileg. Sok sportoló esküszik a hip-hop-ra menet közben, mások az agresszív metálért vannak oda, nekem az Animals-ACDC-Dire Straits-Hendrix vonal a tökély. Sehol hörgés, sem elektronika (a Money for Nothng kivétel), csak színtiszta tehetség, és eszement hangulat. Stílus Mivel a Balaton körül kiépített kerékpár-út van relatív kulturált körülmények voltak biztosítva a legtöbb helyen. Indulás után kb. 1 kilométer után kiértem a város külső részébe, itt egy elhagyott, de korrekt minőségű úton lehetett kigyúrni a manual-t. Ilyenkor kezdésnek a Back in Black-nél nem volt jobb. A városi kóborlásban Hendrix a társam. Nem sokkal ez után kiértem az út legszebb részére, a felső partra. Az emelkedő sóderút kis kerékkel nem a legjobb párosítás, gyakran kúszott el az eleje, mint egy rendes FWD, de az innen nyíló látvány kárpótolt mindenért. Fél 8 felé a nap elindult lefelé, tökéletes rálátásból lehetett ámulni rajta. Ismét mellékutakon. Igaz nincs a fent említett nevek között, de a Roll On itt hatalmasat dobott a „fílingen”. Nem is egyszer gurultam vissza ismét ezen a szakaszon. Innen a pár utcával bentebb található Rákóczi parkba hajtottam, ahol padon ülve pihentem ki az utat. Salak, zöldellő rét, körben erdő. Utánozhatatlan. Peterson a legjobb társ egy ilyen helyen. 8 felé járhatott ekkor az idő, ideje lassan továbbállni. Állati zenét hallgatva csavargónak érzem magam, rendben is van ez így. Némely esetben még talán kacsáztam is a lejtőn, had legyen teljes az életérzés. Ugyanazon az úton tartottam haza, mint amin indultam, megküzdve a korábba kényelmes lejtővel. A nap utolsó számát a Dire Straits követte el anno, A mai napig ez az időszak jut eszembe ha hallom. Testileg megsemmisülve értem haza, de tudom. Holnap ismét útnak indulok. Most szeptember közepe van, 150 kilométerre vagyok, és szinte folyamatosan szakad az eső. De tudom…
2010.09.18.
|
|
