Totálisan lent a feketében, valahol ott gyökeredzik minden. Végtelen mély, fénynek nyoma sincs.

A kéz jéghideg lesz, a szív veszettül ver, az agy működése blokkolt. A lélek próbál menekülni, de hiába erőlködik, ott ragad lent, a mélyben.

Erőtlen szél fúj, a csend átjárja a végtelen minden egyes pontját.

A fejben mégis pokoli hangzavar van.

Hangzavar mely elnyomhatatlan.

Odakint, vagy odafent tombol a nyár, boldogság, meleg jár át mindent. És a szerelem.

Lent koromsötét, és jéghideg tél. Hang nem töri meg ezt a süket állapotot, a szél viszont minden pillanatban csontig hatol.

Alaktalan formák vesznek körül, arctalan, rideg világ ez. Lassú mozdulatok, tomboló elme, merev, üveges tekintet.

Örök fáradtság, nehéz végtagok, s megfoghatatlan, ugyanakkor folyamatos fájdalom.

Hát, ilyen a mélypont.

A bejegyzés trackback címe:

https://havazoo.blog.hu/api/trackback/id/tr693034765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása