havazoo

Furcsa napok járnak mostanában. Egyszerre csodásak, borzalmasak, megszokottak, és vadítóan újszerűek. Változatos, pörgős, lassú, fekete és fehér. Feldob, megpörget maga körül, majd magasba dob, máskor viszont aljas módon váratlanul földhöz vág, s mélybe döngöl.

Ismét álomvilágot akarok építeni. Elejétől, porból várat, fehérből szivárványt. De ezt jelenleg kicsit sem érzem tisztességesnek.

Mindenki néz híradót, olvas újságot, a hírközlés perceken belül a világ tudtára adja az eseményeket, így jogos, érthető, hogy a világ szeme most Japánon van.

Általában nem vagyok jártas a mindennapok eseményeiben, a világ ügyeiben, de ezt nem lehet megkerülni. Az, hogy egy ennyire nagy, és meghatározó hatalom, kultúra, és „világ” kapott hihetetlen mély ütést a természettől fenekestül forgatta fel – túlzás nélkül – minden ember életét. Én magam is köztük vagyok. Milliárdos károk, megszámlálhatatlan otthon nélkül maradt ember, és a továbbra is érkező csapások sújtják a rendkívüli szigetország egészét. Folyamatosan, percről percre érkeznek a megrázó, sokkoló hírek a történtekről, s az ember egy pillanatig elgondolkodik. Hihetetlen szerencsés. Mindene megvan, otthon kényelmesen, fotelben ülve kapja kézbe a híreket a világ másik felén tomboló tragédiahullámokról.

S tud-e tenni valamit? Kétlem.

A természet most az úr, az ember pedig csupán porszem a szélviharban. Felesleges mást mondanom, az egész világ ezt harsogja, nem is ez volt a célom.

Egyszerűen, kitartás az ottani embereknek, legyenek erősek, és tudják, milliók állnak most mögöttük, igaz lélekben. Kitartás!