havazoo

Egy kép köré érdekes, és nehéz felépíteni egy történetet. Nem lehetetlen, de végtére is, már az elején rizikós, hogy ráérez-e az olvasó.

Megpróbálom.

Vázoljunk fel egy alap szituációt, mondjuk egy beszélgetést. 4-5 ember társalog, Te is köztük vagy.  A téma lényegtelen, mindenki a saját igazát bizonygatja, bár ez többnyire egyezik a többiekével. Ugyanazt a hülyeséget ontja magából mindenki, de még ezt sem veszik észre. És Te, Te csak állsz, és hallgatod őket. Nem szólnak hozzád, nem puszta kiközösítésből, csak egyszerűen belelovalták magukat a vitába, és csak arra koncentrálnak. Figyelsz. A hangulat fokozódik. Nem szólsz bele, kezded unni. A hangerő nő…

Besokalsz.

Otthagyod őket, és elsétálsz. Kilépsz az utcára. Odakint szürkület van, a város fényei már égnek. Fáradt péntek délután. Az emberek nem foglalkoznak a külvilággal, mindenkit a saját gondja foglalkoztat. Hideg szél csapja meg arcod, fázol is talán kicsit. Összehúzod a kabátod, és beleveted magad a járókelők közé. Az ég egyre sötétebb, ezáltal az emberek is szürke-fekete körvonalakká változnak. Néha halványan megvilágítja őket egy-egy elhaladó kocsi, s addig a pár másodpercig láthatóvá válik számodra a másik megtört, fáradt arca. Lehangoló, gondolod magadban. Tovább haladsz a sötétben, sárga utcai lámpák fényében. Itt-ott több fős csoportok alakulnak. Ha nem is erős, de érezhető félelem fog el. Gyorsul a járásod, de nyugodt maradsz. Haza vágsz.

Percekkel később már egy leharcolt távolsági busz kemény ülésén zötykölődsz, tekinteted a kinti sötétbe vész. Az agyad szinte kikapcsol,  de a szemed éber marad. Nem keresel semmit a sötétben, csupán csak egyfajta kiindulópontnak használod a láthatatlan tájat. Fejben valahol máshol jársz. Nem homokos tengerparton, nem is egy zajos szórakozóhelyen, egyszerűen csak máshol. Nyugodt leszel, úgy érzed az út örökké tart. Csend vesz körbe, megszűnik a külvilág. Gondolataid gyorsulnak. A felvázolt kép nem változik, csak egyre intenzívebben kezded megélni. Gyorsul a szívverésed, a képzelet-világ fokozatosan erősödik. Fészkelődsz az ülésben, de továbbra is fent tartod a falat közted, és a környezet között. Nem akarsz oda figyelni. Tudatosan. Teljesen kiszakadsz. Semleges, csendes térben vagy.

Odakint a sötétben távoli fényeket veszel észre. Apró fehér-sárga pontokat. Ahogy fürkészni kezded őket fokozatosan kitisztul a fejed.

Hazaértél. Nem tudod pontosan álom volt-e, vagy még az ébrenlét határán táncoltál-e. Hiányzik az a világ. Másnak érzed magad.

Üdv újra a valóságban.