havazoo

Csepp a tengerben, kit partra ejt egy kósza csillag- mondja a Jazz+Az, egy egyszerre felkavaró, de ugyanakkor megnyugagtó számában.

Most, 22:38-kor ez szól, miközben ezeket a szavakat írom. Aktuális, ugyanis egy régi, és összetett tervet valósítottam meg. Helyesbítek, a terv maga nem összetett, vízcsepp fényképezés. Áh, nem nehéz, pohár, semleges háttér, sok fény, és sorozat. Persze, ez majdnem így is van. Naivan fogtam neki hát a megvalósításnak, az amúgy is szürke esős délutánon. Korábban próbálkoztam már hasonlóval, a siker azonban elmaradt. Majd ma! Elsőként szereztem két poharat, egyikbe teli, a másikba majdnem kétharmadig engedtem vizet. Á, megy ez! A második lépés, a helyszín kiválasztása volt. Követelmények: lapos, jól megvilágítható, és megközelíthető. Íróasztal, semmi kérdés. Sima ügy! Ezt követte a gép összeszerelése, állvány, és vaku. Kisebb-nagyobb sikerrel megvolt ez is, illetve a megfelelő szög is. És lám, első bökkenő, nincs háttér. Illetve volt, egy halványkék paplan, elsőre ugyanis nem akadt más mozdítható egyszínű rongy. Nemjó, sötétebb kell. Fekete. Fekete….mivel egy nadrágot lényegesen nehezebb lenne megfelelő szögbe állítani maradtam egy nagy becsben tartott 2009-es OSG-ről származó pólónál. És tessék, mintha erre tervezték volna! Gyerünk, meg van minden. A gép jó helyen volt, majdnem egy síkban a pohár peremével. Első csepp, első kép. Sötét, szinte semmit se látni. Kínos, sebaj, vaku. Vaku fel, újabb kattanás, és vízcsepp. A képen sehol semmi. Nemjó az időzítés, majd sorozatban kicselezem. Újabb akadály, kegyetlen módon nem tudok elég gyors időt állítani, ennek eredmény pedig egy csík, vonal, ami a kecses forma helyett jelentkezik. Ezt követte sok-sok variáció, másik gép, vaku nincs, sötét, vaku van, majdnem jó, nincs sorozat, másik vaku, nem érzékeli, kínos, másik gép, és folytathatnám az idők végezetéig. Masszív 20 perc után megjelent a fény az alagút végén, megvan a megfelelő párosítás. Akkor hajrá, már egy órája harcoltam, látványos eredmény nélkül. Első cseppentés jó párosítással, de inkább kis erecske lett a várt egyszemélyes zivatarból. Az eddig használt kávéskanál fiókban landol, helyét egy ízlésesen rikitózöld szívószál veszi át. Pohárba be, kb. 3 centi mélységig, levegős vége lefogva, másik pohár fölé óvatosan át, másik kéz eközben az exponáló gombon, minden rendben, indul a csepp, villan a vaku. Szemmel látható eredmény volt ugyan, de ezek már csak a csepp utóhullámai. Másik észrevétel, hogy koszos volt a pohár. Alkohol törlőkendő elő, óvatos törölgetés, szinte ragyogott. Pohárba be, tető elzárva, ujj a gombon, kiengedés, villanás, ismét lemaradás. Ez egészen 19:00-ig tartott, ekkor ugyanis sikerült összehangolni a két kezet, megfelelő időközök is ki lettek tapasztalva. Előbb kell elsütni a gépet, és csak aztán a csepp. Örömtánc, tűzijáték. Ezt rengeteg csepp, és villanás, követte, és lett is eredménye. A képek nem tökéletesek, ez egyértelmű, de elsőre nem is rosszak. Lesz folytatás? Természetes. Megérte? Mindenképp!

Számokban összefoglalva a ma délután és este összesen 261 kép készült, ebből kettő vállalható igazán, másfél pohár vizet használtam el, és eredménye is lett. Nem is olyan rossz!

Csepp a tengerben, minden úgy van jól, ha itt vagy…

2010. 04. 05.