havazoo

A képzelet határán túlról

A manga a képregény japán nyelvű általános elnevezése, Japánon kívül a japán mangák jellemző stílusában készített képregényekre használják, szűkebben csak a Japánban készültekre.

„Az anime (ejtése [anime], az „animation” szó rövidüléséből) a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve”

Ha e két dolog megfűszerezzük több millió olvasó-rajongókkal, megkapjuk azt a világ minden részén elterjedt rendezvényt melynek neve „animecon”. Egy témában kevésbé jártas ember talán úgy képzelheti el legjobban, ha összevegyíti a farsangot egy hazánkban is elterjedt rajzfilmmel (pl Pokemon). Igen ám, de akkor semmit se értene az egészből. Nem érezné át azt a hangulatot, nem látná a több ezer lelkes fiatalt, és nem emlékezne vissza szívesen e dolgokra. Mert csuda érdekes dolog ám ez. Mondom én, aki túl vagyok kettő darab „con”-on (igen, ez az animecon szlengje, mert így laza és kúl), tehát még zöldfülű vagyok a témában. De ott voltam, láttam, éreztem, elmondom.

Hazánkban április végén került megrendezésre a rendezvénysorozat tavaszi része, hagyományoktól eltérően a Hunexpo-n. Jól hangzik, az idő már szép, a hely pedig alkalmas lehet. De ezek is csak tények. A szombat élményei pedig többek ennél.

De mint minden utazás, egy con is a bepakolással kezdődik. Mivel én civil vagyok, nincs cosplay-em, így lényegesen könnyebb dolgom van. Fényképező, 2 objektív, vaku, víz, pulcsi, és a kuriózum számba menő rántott húsos szendvics. Összeáll a csomag, háttérben rendbenman mondja meg épp a tutit, várom a holnapot. Másnap reggel hétkor megkezdjük a terjeszkedést a főváros irányába. 8:03, Hungexpo 1. kapu. Két, (még) nem hosszú sor, beállunk valahova. Épp időben, ugyanis gyűltek az emberek, és úgy nézett ki mindenki mögöttünk akar állni. De nem szokványos sor ez. Az egy főre jutó szoknya, katana, és egyéb nélkülözhetetlen japán kiegészítők aránya messze túllépi az átlagosat. Van itt kérem minden amit ki tud az ember találni, sőt, még más is. Valahol a sorban megjegyzik, hogy „itt az extrém akin nincs jelmez”. És igaza van. Extrém vagyok? Nem vitás.

Összesen 4, vagy 5 kapu van, ebből kettő áll nyitva, ami nem könnyíti meg a bejutást. Olyannyira, hogy kb. 10-10:30 lesz mire bejutunk. Hajrá, szabad az út előttünk, jöhet démon, sárkány, vagy hatalmas rózsaszín fegyveres (?)lány velünk szembe! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én itt mint szemlélő, mint fotós vagyok jelen, és egyszerűen csak érdekelt a dolog, nem pedig rajongás hajtott ide. Épp ezért inkább sodródás az amit művelünk, innen oda, onnan amoda. Látnivaló rengeteg van, már reggelről is bőven ezer felett járhat a jelenlévők száma. Természetesen lehetőség van figurák, mangák, és gyakorlatilag minden, e témakörbe tartozó dolog beszerzésére. Nehezíti a dolgot a hömpölygő tömeg, s a sok esetben túlméretezett jelmez. Máshol folyamatos vetítés megy, hol amv-k (anime-ből készült klippek), hol más filmek „forognak a gépben”.

Túl az első sokkon rögzül az emberben, hogy ez kétségkívül más világ. S hogy  hogy viszonyul egymáshoz egy japán iskolás lány és egy kardos démon? Beszélgetnek kérem, sőt legtöbben meg is örökítik egymást. Az emberek tehát nyiltak, kedvesek, segítőkészek. Sokan példát vehetnének róluk.Nincs szitkozódás, vagy más lenézése. Hisz mindenki azért van itt, hogy jól érezze magát, és két napig az lehessen aki akar. Mint mondtam, nem voltam beöltözve, de ott Dani Hachiroku dán-japán manga rajzoló voltam. A délelőtt tehát bókl ászással, shoppingolással  telt.Viszont délkörül kezdődött a nap fénypontja, a cosplay verseny. Itt a jelmezesek mutatták meg magukat, közönség, és zsűri elött. Nem volt hiány lenyűgöző ruhában, és külsőben. Villogtak a vakuk, zúgott a taps.

Természetesen megéheztünk és üres gyomorra nemjó az amv. Japán kultúrához egyértelműen Japán étel passzol. Nyers hal, washabi, és zsákbamacska egyenlő a sushi-val. De egyszer élünk, meg ha már itt vagyunk hajrá. Étlap a kézben. Haha, a gond az, hogy értelmes szót nem igazán látni. Kedvenc maki szett? Azmi? Nemtudom, de jó lesz. Némi technikai malőr miatt 45 perc múlva kézben is a…hát, a valami. Aszemem előtt csinálták, mégse nagyon tudom mi az a m it a rizsbe tekertek. A végre egész jó, legalábbis a külsőségekhez képest. Jól nem laksz, de elmondhatod, hogy ettél ilyet. Ettem sushi-t.

Innentől szabad programot szavazunk, újabb nézelődés meg estig. 7-8 kör ül lemegy az eredményhirdetés, gratulálok a nyerteseknek megérde mlik! Túl a kékórán,sötétben elkezdenek haza szivárogni az emberek.

Ellenben beköszön a robogósjard: a fél expo-t lezárják. Az after party keződik, de ahoz nem kell a teljes te rület. 1. kapu lassan zár, a 2. majd nyit, de nem engednek át a party helyszínére. Hatalmas összhang. Egyeseknek sikerül megérte tniük, hogy tulajdonképpen bezárják őket, azt pedig nem kellene, de mi addigra már zárt kapukon kívül élvezzük  a pesti éjszakát. Egy kisebb társaság hasonlóképp tesz, bár ők gyanusan vidámak. Fáradtan, de elégedetten sétálunk, mert tudjuk, egy nagyon kellemes emléket szereztünk. Ok tóber, őszi con? Ott a helyünk!

2010.04.25.