havazoo

Vannak éjszakák életemben, amiket soha nem fogok elfeledni. Teljesen mindegy mi történt aznap, nem kell világ megváltás a különleges pillanatokhoz. A napokban ismét egy ilyen élménnyel gazdagodtam. Szerda este Budán jártam. A teljes képhez hozzátartozik némi előzményismertetés. Nemrég estem be 18. életévembe. Persze nagy dolog, nagykorúság, pia, drog, de ezt tudja mindenki. Na nem kell megijedni, véleményem szerint kicsit túl van lihegve ez a történet. Tehát ezen alaklom kapcsán kaptam egy borítékot, benne pedig egy meghívó egy cégtől. Filmpartners. Hoppá!, mondtam akkor. Végére érve kiderült, hogy lehetőségem nyílik részt venni az Üvegtigris 3 pótforgatásán, illetve az ezt követő utómunkákon. Finoman szólva beszarás. De tényleg. Nah, ez azért már valami. Hatodika szerepelt a lapon, napokkal később azonban jött a lehangoló e-mail, miszerint jó pár napot csúszik az egész. Így érünk a múltba, illetve mondókám jelenébe. Az ominózus szerda este mily meglepő szerdán zajlott le, este. Nincs itt semmi meglepetés. Kicsivel este 7 után értünk a helyszínre, az alsó rakpartra. Természetesen az előkészületek már nagyban folytak, hisz alig 1,5 órán belül indul a forgatás. Volt még idő bóklászni kicsit. Megérte. Végig hosszú sorokban álltak a teherautók, bennünk milliós értékű felszerelések. Ezek mögött bújt meg a kék stáb-Ikarusz. Masszívan sötét ablakin lehetetlen az átlátás, ám néhol a szellőzés miatt be lehetett lesni. Elsőre Szabó Erika (Tilda) tűnik fel, tőle balra Besenczi Árpád (Rezső rendőr), távolabb pedig Csokibácsi festeti magát. Nem rossz. Nem sokkal később már a forgatási területen szemlélődünk. Közben felállt a teljes fényrendszer, 3 reflektor, méteres szűrők, és valahol 150 méter környékén egy darus ódavágós-reflektor. Ekkor áll össze a kép, itt bizony nappali jelenet lesz. Kamerák (de milyenek!) a helyükön, a Bentley (4. kép) helyettes állvány is előállt, már csak egy valaki hiányzik. És ekkor jelent meg Kamarás Iván, mint ízlés nélküli milliomos. Zakó, golf nadrág, diszkrét fonott hajvég. Megtörtént az első próba, mehet élesben. Szerepe szerint épp fenyeget valakit, aki ez esetben én voltam. Nem kell félreérteni, egyszerűen sikerült nem szándékosan látóterébe kerülni, neki pedig valakit nézni kell. Hatásosan adja elő. Rudolf Peti, kivel kb. egy órával korábban már volt szerencsém beszélni is előkerült, és már ketten álltak kamera előtt. Rontásokból természetesen itt sincs hiány. Eközben az idő valahol fél 11 felé járhat. Víz mellett különösen hűs van, nem irigylem a statiszta hölgyeket, kik lenge báli ruhában várják sorukat. Az 50-60 fős stáb pörög, hang, kp, fény folyamatos munkában. Köztük sétálva ismerős hangra leszek figyelmes, hoppá, Csoki, és Cingár beszélget mögöttem, míg Sanyi és Gaben befut. Ezalatt Rudolf Petiék folyamatosan pörögnek, s lassan itt az ideje az átállásnak. Kicsit mosolygok a helyzeten, miközben nyári emlékek jutnak eszembe. Itt az említett stáb folyamatosan pakol, és így is több mint 20 perc a 30 méter leküzdése. Nálunk anno ez egy sokkal összetettebb folyamat volt. Első lépésben megfogtam az állványt, és arrébb raktam. Ennyi, nincs is második lépés. Egy szintel fentebb kerülünk, a háttérben pedig a Parlament tündököl. Igen ám, de nincs díszkivilágítás. Akkor hogy is van ez? A darun lévővel megegyező fényforrás világít át pestre az egyik teherautóról. Azért nem rossz. Nálunk is volt ilyen, de az egy városi-viharlámpa volt, s 2 méter már necces távolságnak számított. Ismerős arcok kerülnek a lencsék elé, Csoki, Gaben, és Cingár egy látszólag nehéz nap után elmélkedik. A történetről többet nem beszélek, nem lenne szép. 2, 35 milis kamera dolgozik, a megvilágítás pedig trükkösebb mint valaha. Simán megy minden, bár a közvetlen mögöttünk futó villamos időnként felrúgja a hangot. Éjfél felé kényszerből távoznunk kell (másnap ugye back to the old school). Úton hazafelé összegzem a tényeket: fantasztikus az egész, Kapitány Iván jó arc, ez az élmény pedig felejthetetlen.

2010.09.25.