havazoo

Újra itthon a Corolla. Alig 8 hét telt el azóta, hogy az autó lekerült Debrecenbe, az Ateri Motorsport udvarába, magas anyahajóként ringva, tetején a Fondmetal-okkal. Ültetés, felni színezés, a terv ennyinek indult. Aztán elkezdődött a folyamat. Jött az első telefon: el van repedve a felni belső, összesen nyolc helyen. Javítani kell, nem vitás, így használhatatlan. Hiába, az IMM-en boltolt kerék nem volt hibátlan. Majd' 2 hét volt mire visszakapták őket. Közben megjöttek a gumik, 165/55 R13 méretben. Pofás lesz az - hallottam mindenkitől. A Garbojama utáni lent töltött egy hét folyamán kikerült a futómű, ám az eredeti keményítés helyett egy állítható rugó behelyezése lett a terv. Nem volt az országban, a tengeren túlról érkeztek meg, bő 2 héttel később.

Eközben visszakerült a felni, a hegesztés mentén hatalmas varratokkal, ezért azzal a lendülettel ment is az esztergályoshoz. E tájt érkezett meg Bankokból a Nardi kormány. A múlt hét folyamán összeállt minden, kézben volt a felni, a gumi, bent volt a futómű. Milyen legyen a szín? Füst, de ha az nincs, legyen arany. Egészen új árnyalatát prezentálták a srácok a színnek.

Csütörtökön indultunk neki Debrecennek, majd Nyíregyházának a KGST Fesztivál miatt vonattal, és gyomorforgató izgalommal, 2 hónapja készül az autó, és állítólag most már kész. Szerencsére voltak oly kedvesek az érintettek, hogy egy darab képet nem küldtek róla."Látom a Corollát, be fogsz fosni", és még sok másik hasonló hangvételű üzenettel viszont elláttak bőven.

Fél 7-re érkeztünk Debrecenbe, Binci pedig sehol, pedig elvileg ő hozta az autót. 10 perccel később befutott egy ezüst Passat benne a főszerkesztő úrral. Ilyen nincs, menjünk gyorsan. Természetesen túl egyszerű lett volna a műhelybe menni egyből, nem, még előtte ki kell menni a város szélére elintézni valamit. Bámészkodás, 500-as Fiat, Triumph Spitfire bámulása az udvarban, újra autóban, immár irány a műhely. És akkor megláttam. Ott hasalt a szemétje. Gyönyörű látványt nyújtott. Full polír, tetőn immár a gyári kerék, nem létező hasmagasság. Beszarás. Első kör, kis leérés, feszes futómű, vigyor. 

Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Gyuri is, ezt látnia, vezetnie kellett. Este, közvilágítás, és egy borzalmasan alacsony széles valami gurult el mellettünk az úton. Fantasztikus látvány.

Másnap vonulás Nyíregyre konvojban, leghátul. Állítólag többszöri merevedést okozott az autó látványa az előttünk haladóknak a tükörben. Kint Peti S14-e, és a Corolla volt az egyedüli távol-keleti masina. Mondjuk KGST Party-n ez annyira nem meglepő. Első nap a egyedüli -még- józan emberként be kellett szaladni a városba, 3 fővel nem volt akkora gond, bár érezhetően többször karcolt az alja. Visszafelé azonban a táborba ereszkedés közben felakadt az autó a kapuban. Ketten kipattantak, és konstatálták, egy 3 centis vasdarabon nem sikerült tovább jutni. Hm. 

Utolsó napra kellőképp hányinger állapotba került az autó köszönhetően a folyamatos salak pornak, és a reggeli párának. Indulni kellett, telepakolva, 2 fővel, de egyenlőre üres tankkal. A korábbi napok folyamán bő 70 kilométer alatt sikerült elfogyasztani majdnem fél tanknyi benzint. Biztató. 

A GPS szerinti legrövidebb útvonalon indultunk haza teli tankkal, némi félelemmel a hazai utaktól. Gyöngyösig semmi gond nem volt, 1-2 lerakás, de alapvetően jól leküzdött nyomvályús utak. Ám innentől kezdve átment az utazás egyfajta túlélő túrává, 5 km/h-s sebességgel, szembetűző délutáni napfénnyel, folyamatos kátyú, nyomvályú, hullám, stb kerülgetéssel. Az utolsó 60 kilométer bő 2 órás szenvedéssé vált. Teszem hozzá azokon az utakon a helyi terepjárósok is araszolva közlekedtek, sikerült rövid, de a megye legrosszabb útjain hazaérnünk. 

E percekben pedig porosan hasal a ház mellett az öreg Toyota. Fedett garázsba be tudna ugyan állni, de feleslegesen nem szeretném végig húzni az alját, ott pedig sajnos elkerülhetetlen. A másik lehetőség egy félig zárt hely lett volna, ám ott a kövekkel felszórt út nem aratott nagy sikert, még most is esnek ki kisebb darabok egy egy rejtett pontjáról az alváznak. Utolsó alternatívának maradt ez a hely, de nehezítő tényezőnek ott volt egy a KGST-s vasdarabhoz hasonló, de kicsivel nagyobb kapu támasztó vas középen. Léceken végül sikerült becentizni a masinát. 

Emelni kell, ez nem kérdés, mint ahogy egy nagyobb, legalább 15-ös garnitúrának váltania kell a mostanit. Ez így veri lóv.