havazoo

 Vissza soha többet.

Kemény percek óta tudom a hírhedt felvételi ponthatárait. Nem állok olyan rosszul, azt kell mondjam. Bár magasról lehet nagyot esni.

Ezzel együtt furcsa időszak ez. Az ember hónapok óta tervezi a jövőjét, ami csodás, hajt, hogy bekerüljön egy újabb, nagyobb mókuskerékbe.

Felesleges titkolni, nehéz időszak ez, feszültség, félelem. Egyéni problémám, hogy ezt megfejeltem egy remekre szabott szakítással.

Sosem szerettem gyarmatot, s az ott töltött 4 év után sem sikerült minimális szimpátiát éreznem iránta. Jó volt, amíg az ember hivatalosan rabja, jó emberek, de mégsem lettem teljesen odavaló. Utolsó évem meghatározta a fent említett kapcsolat, mára vegyes érzelmek okozója.

Rossz volt anno ilyesmire gondolni, ma azonban teljesen hideg fejjel gondolok rá. Az egykor tökéletes, idilli állapot mára eltűnt, az emlékek örökérvényűen megfakultak. Fájni fáj, látni azt, hogy Ő már tovább lépett, de most már én is. Hogy mi van most? Kemény szavak, tökéletes lezártság, és a „leszarom” állapot, indulatokkal keverve. Félre értés ne essék, semmi rosszat nem szeretnék mondani rá, véletlenül sem, csupán lezárom az egészet. Csinálja mindenki azt amit akar. Csak így, ridegen.

Rossz, de hát basszamegajegesmedve, ez van, és már nem vágyom vissza. Szép napok voltak, együtt, az iskolában, a barátokkal, de vége.

Véget ért egy korszak, minden szempontból.

Ismét olyan közegbe kerültem, ahova mindig is szerettem volna, olyan emberekkel lehetek, akikkel nem pusztán csak az szgygsz falai között vagyok igazán szívesen. Új barátságok születtek, régiek mélyültek el, és váltak végérvényesen rendíthetetlenné. Az lehetek aki akarok, nincs folytó közeg, amit eddig gyarmat, az emberek, és minden ottani tényező jelentett. Önbizalom termelődik, és ez tetszik.

Tökéletes közegben kezdek új életet, olyat, amilyet szerettem volna. Kellemes, de nem teljes szívet melengető érzések kavarognak bennem az elmúlt 4 évvel kapcsolatban. Van ahova szívesen visszanéznék, újra átélnék pár élményt, de ez messze nem teljes kép. De úgy gondolom ez így van jól.

Nehéz lesz, az kétségtelen az új élet. De ez vele jár.

Remek emberek, csodás pillanatok, és átmeneti tökéletesség érzése milliószor jelen volt ezalatt az időszak alatt, bent, itthon, akárhol. De teljessé most válik csupán a kép. Egy új kép.

Lassan 9, lépek is, ma este semmi sem számít. Alkoholmámor, kábulat, nevetés, hát, valahogy így indul egy új korszak.

Basszon egyedül. Ez tetszik nagyon. Lehet elkezdem majd használni. Nincs mögötte rossz szándék (csak egy kicsi, amit felesleges tagadni) , csupán egy tetsző kifejezés , amit alkalmazni kezdtem, az elmúlt időszakban.

Hát, ennyi volt ez az egész.