havazoo

 Part I

2010. 06. 13. 21:50.

Najó. A mai nap hatalmas jelentőséggel bír. Ma kapott zöld utat a film. A film ami túl rég óta készül ahhoz, hogy bármeddig is csússzon. Eddig a pillanatig a három szereplőből kettőtől pozitív visszajelzést kaptam: senkinek sem gond a három hét múlva történő kezdés. A harmadik személy egyenlőre nem jelzett, de a napokban rendeződik az a szál is. Ez azért nagyszerű, mert a tavalyi, illetve az az előtti évben a kezdésig rögös út vezetett. 2008-ban pontatlanságok, illetve konkrétumok hiányoztak, 2009-ben egyszerűen csak nem volt idő. Most 2010 van, június közepe, remekül állunk kérem. Egyelőre vár még némi átdolgozás a forgatókönyvre, azt nem számolva 7-8 nap terepen történő forgatás, 1-2 nap vágás, és 1 nap utómunka az előrelátható terv. Ideális esetben. Most az a cél, hogy minden szempontból sima utat biztosítsak a kezdésnek, minden rajtra kész legyen. Elkezdem összeilleszteni a hanganyagot, most derül ki, mi passzol mihez. A következőkben terepbejárás lesz, és rengeteg agyalás.

Na és ez a bejegyzés micsoda? Ez, kérem a film naplója. Terveim szerint az előkészületek, a forgatási napok, és az utómunka leírása lesz itt olvasható. Neveket egyelőre nem írok, majd ha beindul a történet, akkor kiszínesedik az egész. Szemfülesek észrevették, hogy a fejléc háttérképe ennek fényében változott. Kezdésnek ennyi, folytatása következik.

2010.06.13.

Part II

2010.06.14. 19:33

Eltelt egy nap. Csodák nem történtek, ellenben apró, ám nem kevésbé fontos finomítások folyamatosan zajlottak. Mivel mindenki ember, aki ember (ne keresd az értelmét), így sajnos rengeteg buktatója lehet egy ilyen „prodzsektnek”. Az első és talán legfontosabb (ha figyelembe veszed, hogy egyenlőre csak előkészületek zajlanak) a felejtés. Valamikor régen össze áll egy jelenetsor a fejemben, zene, képi világ, ami kell, viszont mára csak apró foszlány. Na ezt ne! Idő van még, ellenben halogatott apróságokból is van szép számmal. Ilyen az említett jelenetek véglegesítése, beépítése az eddigi „sztoribord”-ba. Nehezebb dolog ez ám, mint amilyennek látszik. Az rendben van, hogy önmagában zseniális a jelenet (szerinted) de azt el kell helyezni, össze kell kötni, és el kell dönteni, hogy egyáltalán passzol-e a filmbe. Hiába volt tegnap remek ötlet egy kis jazz-es stílus bevitele, egy napvégi szolid zongorás Greensleeves beépítése, egyszerűen nem passzol egy (hivatalosan, komolyan véve) thriller-be. Persze kit érdekelne a kategória, lesz itt „csingi”, sőt, meg nem erősített források szerint még az „éndzsöl” is felcsendül. Ezzel kapcsolatban ma vázlat szerűen összeraktam a zenei részt, így összecseng a hangulat, könnyebb a képi megformálás, illetve kiderül, hogy egyáltalán elbírják-e egymást a számok. Az eredmény egyenlőre bíztató. Kulisszatitkokból egyenlőre elég ennyi, jöjjenek a tények: ma hétfő van, az azt jelenti, hogy szerdán helyszínbejárás, majd állványépítés, kiegészítő szövegírás, és lassan kezdés. A harmadik szereplő visszajelzése egyenlőre nem érkezett meg, nem megnyugtató, de csak optimistán.

 2010.06.14.

Part III

2010.06.15. 21:02

A mai bejegyzés inkább rutinszerű, mintsem nagy jelentőségű. Újabb variációk születtek bizonyos jelenetekhez, majd vetődtek el, helyet adva egy másiknak. Lassan talán elér a végleges formába. Ami viszont mégis lényeges, hogy a legfőbb helyszínre megvan a belépési engedély. Hatalmas szigor van, a pontos időpont: 2-3 hét múlva valamikor. Kicsit ironikus. Lényeg, hogy megvan. A holnapi terepbejárás péntekre csúszott, viszont egy füst alatt le lesz tudva mind a három. Visszakanyarodva a hangokhoz, létrejött egy zaj. Ezt lehet majd hallani bizonyos részeken, ellenben lesz olyan is ahol kifejezetten nem fog szólni. Csak semmi túlzás. Hallgatva zaj, ellenben technikai oldalról másképp fest. Ez hát a mai termés. Péntek lesz a következő állomás, sok múlik azon a napon.

 2010.06.15.

Part IV

2010.06.19.20:42

Tegnap végre ha csak minimális mértékben is, de igazán megcsapott a közelgő forgatás szaga. Abba most ne menjünk bele, hogy sem harmadik szereplő, sem pedig konkrét időpont egyenlőre nincs. Viszont végre láthattam a legfőbb helyszínt, a laktanyát. Hatalmas, romos, koszos, tökéletes. Szemmel láthatóan nem történt érdemleges változás odabent, bár itt már csak egy esetleges épület-összeomlás lenne jelentősebb differencia. Korán indult a nap, majd egy kicsit hosszúra nyúlt Sződligeti kitérő után fél 10 magasságában már a kapun belül voltam a kedves női főszereplővel (bármi egyéb konkrétum személyi jogokat sértene). Igaza lett Gál Noéminek, és csapatának, megérkezett a beígért eső, ami eleinte enyhe, majd nemsokára rettenetes mennyiségű vizet próbált meg ránk zúdítani. Mire viszont ez bekövetkezett volna megérkeztünk az első helyszínre, egy teljesen üres, és kicsit sem érdekes több emeletes épületbe. Örömmel konstatáltam, hogy a tavaly júliusban használt rögtönzött seprűnk (lombostul tört ágak) még a helyükön voltak (szoba közepén), a kiszáradástól eltekintve érintetlenül. Végigjártuk az összes szobát, ugyanis a tavalyi változathoz képest teljesen más jelenetsorral fog kezdődini a film. Megkérdőjelezhető siker. Innen még beugrottunk egy igen sötét, és elég nagy belterű pincerészbe, de a későbbiekre nem lett hatással. Innen a szomszéd épület következett, lehetséges alternatívákat szolgálva néhány jelenethez. Szakadó esőben érkeztünk meg a vízi bázisra, az első olyan helyszínre, ahol minden megfelelő volt, folyosó, medence, minden. Az egyik legstabilabb jelenet lesz itt. A szervizcsarnok volt a következő .Több  kép is készült más-más fotózásokon már itt (több, mégtöbb, annálistöbb). Ismét tökéletes minden, boldogság. Utálatom tárgyát képző rozsdás lépcső után még a fenti panorámát is megcsodálhatnánk. Már ha szakadó esőben, és párás időben lenne. Ami viszont ezek után biztos, hogy nem túl „odabaszós” (bocsánat) a látvány, ügyesnek kell lenni. Ezt egy fontos hely kövezze, HK Szerviz. Hatalmas zárt vaskapu, belül nyílt tér, kosz, és kék csempe. Imádom. Az egész érdekessége, hogy 1-2 hete egészítettem ki a történetet egy itt játszódó jelenettel, gyakorlatilag vakon. Most láttam élesben, semmi gond nem lesz itt. Gyors kitérő a volt benzinkút felé, visszafelé még beugrunk megnézni a tavaly használt hangárt, semmi csoda. Már majdnem a kijáratnál tűnik fel valami. Pontosabban valami hiánya. Ez nem más mint a lakat. S, hogy hol kellene lennie? A főépület ajtaján. Sok évig el volt zárva (hivatalosan) a nagyvilágtól, viszont most nyitott ajtók vártak. Az időbe bele fért még, hülye lenne aki kihagyná (komolyan). Az eddig látottakhoz képest labirintus (meg egyébként is, világos?!). Sötét, koszos, és ha nem figyelsz oda az egyformasággal könnyen zavarba hozó labirintus. Itt érdekes dologra lettem figyelmes. Kedves szereplőm egy darabig gondosan nem lemaradva volt a nyomomban, ám egy idő után átvette a vezetői szerepet, alig bírtam követni. Kicsit emlékeztet a fa, az Alma, meg a nagy szívással végződő történetre. Bő 45 percet bolyongtunk odabent, megjárva a kísérteties legfelsőbb szintet, a padlásteret.

Ennyi jutott aznapra a terepből, Bánk, és az erdő jobb időért kiált egyenlőre. Frappáns tanulság? Nincs. Jó séta volt, remek társaságban, egy kicsit betegen varázslatos helyen.

A napra a pontot (semmi köze nincs az „i”-hez) a délutáni „fejesflash” tette fel. Brian Tyler egyik műve dübörgött, miközben összeállt a válasz, egy eddig zavaros, de fontos kérdésre, utat adva ezzel egy új jelenet kibontakozásának. Haladás tehát van, de messze még a cél.

2010.06.19.

Part V

Némi kihagyás után ismét zajlanak az események a film körül. Ezzel azonban az is jár, hogy le kell mondjunk a bizonyos eredeti harmadik szereplőről, mert nem lehetett elérni, s ezzel veszélybe került az egész film. Ha várunk, és próbáljuk felvenni a kapcsolatot kifutunk az időből, és ismét elment egy év. Helyette sikerült szerezni más valakit. A dolog tehát úgy áll jelen pillanatban, hogy ötödikén kezdünk, és valahol tizenkettedike felé pedig már látni lehet a fényt az alagút végén. Nekem most egy hetes kihagyás következik a Balatonon. Remélem lesz idő hosszasan merengve végigfutni milliószor a történetet, minden részletet, s kidolgozni azokat. Szóval ismét van pulzus, és egyre erősödik, célegyenes előtti kanyar. A bokszutca szóba se jöhet.

2010.06.27.

Part VI

2010.07.03. 23:08

Utolsó méterek vannak hátra. Ma még kb. egy óráig szombat van, jön a vasárnap, majd a hétfő. Utóbbi lesz a kezdés napja. Valamikor délután 2 és 3 között beindul a gépezet, rögzülnek az első képek. Félnapos meló lesz, kezdésnek tökéletes. Egyenlőre az időpont is rendben van, nem lenne jó egy utolsó pillanatos lemondás, így is nagyon centizve lesznek a napok. Holnap startra készen összerakok mindent, és elhozom egyszem jelmezünk is féltő tulajdonosától. Eddigi tervek szerint 1 kamerát, egy fekete-fehér filmes Zenit.et, és a werk kamerát (vagy Cannon A550, vagy Panasonic FZ30) fogunk használni.

Februárban, hóban, ködben valahol a semmi közepén ezekről a napokról álmodtam, de nem hittem el hogy bármikor is itt lesznek. Remélem emlékezetes időszak lesz, melynek végén széles vigyorral nézzük végig A Filmet.

2010.07.03.

Part VII – Szopatás

2010.07.05. 19:53

Büszkén jelentem be, hogy élőben jelentkezem az  forgatási nap utolsó harmadából. Remek idő van, kellemes meleg. A helyszín tökéletes…francokat. Nem meglepő, hogy az elmúlt hetek verőfényes, száraz napjait ma, ráadásul délután űzi messzire, villámlás, égzengés, minden itt van. Mondhatnám, hogy ez egy ilyen nap, az idő változik. Ez persze igaz is. Ellenben a többi esemény nem az idő hibája. Részben önhibáról beszélek, részben pedig szerencsétlen, és hirtelenjött akadályokról. Az egész kb. 11-kor kezdődött, mikor is megpróbáltam elhozni az  egyetlen jelmezt, de mint kiderült nem tehetem meg, a tulajdonos este ér haza. Második döfés, és ez az igazi önhiba, a pakoláskor – szakadó esőben- jött. Nem volt meg az állvány. Kegyetlen pillanat volt rájönni, hogy cirka 150 kilométerrel arrébb, valahol a Balaton környékén van. Utóbbi kettő még kezelhető probléma lett volna. Az a szerencsétlen dolog történt azonban, hogy a szakadó eső miatt mindenki lemondott a mai napról, s más programot szervezett. Nem kell rosszra gondolni, tudomásom szerint otthoni segítség. A fordulat akkor állt be, amikor kb. 16:40 felé elállt az eső, fél 5-re ismét napsütés volt mindenhol. Utóiratként pedig jött az utolsó rúgás: főszereplőnk saját BMX-ét használja a filmben, ami jelen pillanatban mozgásképtelen, és mivel az enyém az állvány közelében van a kölcsön meghiúsult. Szopatás.

 2010.07.05.

 Part VIII - Day I

2010.07.07.16:57 (Az írás, és a feltöltés között eltelt három nap, technikai gondok miatt. Thanks Freewb!)

Némi rásegítéssel, de elindult a film motorja. A hivatalos tervhez képest egy napos csúszással el tudtuk kezdeni a munkát, ami nagy szó. Kedden háromkor találkoztam Benivel, a két karakteres szereplővel, elő helyszínbejárás céljából. Némi fen akadás után be is jutottunk a laktanyába, rögzültek is az első képek. Gyorsan elment az idő, 4-re összegyűlt mindenki. Rövid szerelés után indult élesben a történet. Első jelenetet kocsiból vettük fel (köszönet érte). Itt bő 200 métert kellett egyhuzamban futnia Martinnak, a főszereplőnek. Három kör után nem nyúztam tovább, megvoltak a szükséges felvételek. Részéről pihenő, részünkről történet átbeszélés következett, merre is megyünk tovább. Adél megkapta a hivatalos stáb-werk kamerát, ez ma az Ő feladata volt. Hibátlan munka. Bőven időben voltunk, így kicsit ugorva a történetben felvettünk egy pár nappal később játszódó jelenetet. Utóbbinál már jelentkeztek kisebb problémák. Martin egy egyszerűnek tűnő mondattal küzdött meg, Beninek a háttérben maradás okozott gondot (a legjobb értelemben), nekem a helyszín volt problémás. Megoldottuk, ha nem is hibátlan, de nem is rossz. Van még idő egy esetleges újraforgatásra. Miután végeztünk elbúcsúztunk Benitől, hárman pedig átvonultunk a főépületbe. Thrillert forgatunk, egyértelmű, hogy egy ilyen helyszín láttán beindul az ember fantáziája, mi melyik horrorban látottakra emlékeztet. Ez nem nyerte el Adél kedvét. A bökkenő akkor volt, mikor is első emeletre érvén egy hosszú folyosó végén megpillantottam egy fát. Semmi különös. Igen ám, de épületen belül volt, ráadásul csak a törzse látszott. Adrenalin bomba. Másodpercekkel később Martin is átesett ezen. Útvonalbejárás közben ismét meglepő dolog történt. Egyre több történet jött elő, Martin egyre jobban belelovalta magát a dolgokba, majd egy nekünk merőlegesen álló ajtó kiverte a biztosítékot. Eredmény egy hatalmas kiáltás lett. Én ekkor nem tudtam, mi a probléma, de a kiáltástól legalább annyira megrémültem. Nem kicsit. Itt bő egy órát forgattunk, menekülést főképp. Érdességként említem meg azt a milliós nagyságrendű apró golyó mennyiséget ami a földön mindenhol jelen volt. Kamerával a kézben hátrafele futva érdekes lett volna megtalálni egy ilyet.. Negyed 8 lett mire végeztünk a helyszínnel. Mivel még hátravolt egy rövid, sötétben játszódó  jelenet ezért Adél távozása után egy hangártetőn vártuk meg a sötétedést. Visszanéztük az aznapi felvételeket, és lőttünk pár igen velős képet. 9 felé járt mikor megérkeztünk hozzánk, ahol rövid szöveg felolvasás, és egy pár másodperces jelenet után képmásolással zártuk a napot.

Egy pipa

 2010.07.07.

Part IX

2010.07.11.12:11.

Szépjónapot. Büszkén közlöm: megdöntöttük az eddigi felvett anyagmennyiség három éves rekordját. Immáron 120 percnyi felvétel köthető a filmhez, benne a tervezett jelenetekkel, rengeteg bakival, és timelaps felvételekkel. Mivel jelenleg 3 idősíkon mozog a forgatás kevés az összeköthető jelenet, de lassan remélem összeáll az egész. Tegnap lezajlott a második nap. Kifejezetten elégedett vagyok. Tavaly ez volt az (nem tervezett)  utolsó nap, párbeszéddel, futással mindennel. Hosszú volt, és nagyon rossz volt erős vágás, és javítás után is. Kicsit tartottam is ettől a naptól, nem tudtam például, hogy Beni hogy birkózik meg a szöveggel. Martin már tavalyról már rémlett, nem volt csalódás. Megoldották. Délután 1-kor kezdtünk, utóbbi jelenettel. Nem tudom mikor végeztünk, volt bőven rontás, mindkét oldalon. Valószínűleg ez erősen hozzátesz Beni vörös hátához, illetve kezünk-nyakunk kissé természetellenes színéhez. Lement a szöveg, következett a szervizhangár. Ez Benire nézve pokoli hír volt, napon, 30° közelében nem ideális viselet a pulcsi, bőrkabát, hosszú farmer kombináció. Erre akkor kezdtünk gyanakodni, mikor feltétel közben, (igaz messzi tőlünk, de látótávon totálisan belül) egy csarnokban széthordott asztalon törött billentyűzetekkel levágott egy emberes scratch szólót. Végeztünk fent Martinnal, így jött egy rövidtávú futás, majd rejtélyes eltűnés Beni részéről. Az aznapi laktanyai zárójelenet egy pofonegyszerű séta lett volna Martin részéről. Ám ismét szembesültünk azzal, hogy hatalmas öngól gonosz barátunkat egyedül hagyni. Martin útvonala a szervizhangár pereme mellett vezetett el (ahol a felszerelés volt), ott ahol Beni épp öltözött. Mivel Ő volt egyedül munkán kívül fényképezőt ragadott, és megörökítette a pillanatot. A probléma lenge öltözete volt mindössze…. Három-négyszeri nekifutásra megvolt ez is. Rögtönzött helyszínünk lett volna egy emeletes épület teteje, de mivel cirka 4 óra volt várni kellett volna a naplementére. Ezt Martin koraira tervezett kényszertávozása ásta alá. Rettenet meleg volt, és bizony mire kiértünk a lakiból már 4-5 órája nem ittunk. Rettenetesen félve a kiszáradástól kénytelenek voltunk egy mások által kocsmának hívott hely felé venni az irányt, ahol hideg, citromos „gösszer” segített szenvedésünkön. Cirka 45 perc volt még hátra az aznapból, azt hosszas sétálásra, és e rögzítésére használtuk. Martin távozott, Benivel pedig a jövőt latolgatva hazafelé tartottunk. Hosszú délután volt.

Az első előzetes is elkészült, igaz nincs sok köze a tényleges történethez. Link.

Stáb a második napon

 2010.07.11.

 Huszonháromfelé

Ez a poszt tulajdonképp nem más, mint egy pillanat megörökítése. Lassan 11, kint tücsök, bent némi feszültség, és fáradt kapálózás. Holnap valamikor film. Hivatalosan egykor dől el, hogy Beni részéről okés-e, utána többiek értesítése, de 6-ra végezni kell.... Sok most ebből. Az elmúlt hét nem állt másból, csak szervezésből, és agyalásból. Most, ha csak pár percre is, de abba akarom ezt hagyni, kicsit kizökkenni. Visszatérni egy olyan pillanatba, ahol teljesen átadhatod magad a körülötted lévő dolgoknak.

Teszek egy próbát, a Beuatiful segít ebben. A siker kizárt.

 Hivatalosan  2010.07.11. de legszivesebben valahol sehol

 Part X - Harmadik lövés

2010.07.13.22:27

Tegnap lezajlott a harmadik forgatási nap, ezúttal a közeli erőbe jártunk. Szokás szerint 1 óra felé indultak az események, vagyis találkoztam Benivel, akivel cirka 30 percnyi várakozás után enyhén szeszes itallal köszöntöttük az akkor befutó Martint. Ezek után érthetően jó kedvel sodortuk magunkkal a mit sem sejtő Adélunkat. Rettentő melegben értünk ki végül a megfelelő helyre, egy erdőszéli földút-elágazáshoz. Itt rövid terepszemle után minden a helyére került, jöttek az első jelenetek. Rengeteg baki volt, de ez egyértelműen hozzátartozik. Ezúttal Adél kezében kattogott a fényképező, nincs okunk panaszra. Ellenben az a stabil 6 millió szúnyog, és ugyanennyi egyéb rovar hamar kiverte a biztosítékot, és erősen buzdított a hiperszuper riasztó spray használatára. Így egy nappal később elnézve a karom az eredmény megkérdőjelezhető. A másik, de ott helyben észlelhető eredmény Adél halk, és kimért szitkozódása, illetve rengeteg fújás lett. Még az is lehet, hogy időnként nevettünk is ezen. Eleinte. Késöbb sirás közelében voltunk, mikor majd’ az utolsó jelenetben sokadára is meghallottuk a spray hangját, belerondítva ezzel a dolgokba. Legalább 8-9 nekifutása volt ennek a jelenetnek. A hangulat remek volt, igazán összeállt a stáb, így volt teljes minden. 5 felé végeztünk. A film jelen pillanatban kb. 80%-on áll, ami azt jelenti, hogy egy napi munka van még hátra. A probléma onnan indul, hogy a napokban huzamosabb időre el kell utaznom, ez kb. 2 hetet takar. De mivel mindenki kiváncsi, és jó lenne végezni, ezért addig be akartuk fejezni a forgatást. Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy kedden, és szerdán este Adélnak messziföldön van jelenése, holott nagyszükség van rá. Esti jelenet is lenne, de azt hajnalban még valahogy meg is lehetne oldani. 4-kor már világosodik, 5-kor teljes fény van, tehát hihetetlen ügyesnek kellene lenni. A következő gond Beni szerda reggeli pestre utazásával jelentkezett. Nem is ezzel van a gond, hanem a határozatlan hazaérkezés húzza keresztbe bánki utunk. Ennél rosszabb helyzetet jelen pillanatban nehéz elképzelni, és nehéz volt így döntést hozni. A két lehetőség: vagy szerdán hajnalban megpróbáljuk, de Bánk az csak délután dől el, necces, vagy várunk 2-3 hetet, amíg minden rendeződik, és nagy csúszással, de kényelmesebben befejezzük a történetet. Fájó szívvel utóbbi mellett szavaztam, így marad 2 hét kényszerpihenő. Földhöz vágott mindenkit e a helyzet, lendületből hirtelen vészfék. E mellett szólnak az észérvek. De nehéz ilyenkor arra hallgatni.

Az oldal történetében ez a poszt készült el leglassabban, és legerőltetettebben. Fél órája szenvedek vele, fogalmam sincs épp mi szól, elvesztem az egészben, de ez egy ilyen helyzet.

Annyi biztos, hogy nem adjuk fel, harc következik, de lesz film. És plakát is van.(A kép egyszerű pillanatkép, minimális megbeszélés után készült. Szemmel láthatóan átesett egy minimális módosítási sorozaton, de semmi komoly. Azviszont végképp nem tervezett, hogy tökélestesen tükrözi a jelenlegi helyzetet. Kilátástalan, és kicsit sem vidám. Érdekes véletlen)

2010.07.13.

 Part XI - Messzi földeken

Rég számoltam már be a Chain fejleményeiről, főleg azért mert nem volt mit mondanom róla. Most viszont van. Tegnap előtt, hétfőn Bánkon forgattunk. Hosszú volt a kihagyás, de a szervezés szinte hibátlanul ment. Délután kettőre beszéltem találkozót Martinnal, a többiek 4-re jöttek. Ketten mentünk ki a laktanyába, ahol néhány szükséges kiegészítő jelenetet vettünk fel, némi kaland árán. Készült komoly, és komolytalan verzió ugyanarra a témára.

Ki hitte volna, hogy a fal ilyen… Lényeg, hogy Martin kemény, a légy már nem zümmög.

Hazafelé szemerkélni kezdett az eső, kisebb szívleállást eredményezve nekem. De nem adhattuk fel, így nálunk vártuk meg a 4 órát, a többiek jöttét. Mindenki pontosan befutott, ám az eső még szemerkélt egy darabig, így végignéztük az eddigi kész anyagot. Sikere volt.

Nem sokkal később indultunk, egészen a pincéig jutottunk, ahol jöhetett az első jelenet, a kihagyás után. Vissza kellett rázkódnia mindenkinek. Némi szöveg-és technikai probléma után indultunk neki Bánknak, és ismét nem túl messze, a fagyizóig jutottunk, ahol bíztató gömbökkel gazdagodtunk, melyeket ezúton köszönünk! Semmi sem állhatott elénk, határozottan vonultunk a cél felé. Ekkor jelent meg Kárlosz, a kölyök eb, újdonsült útitársunk. Kicsi, lelkes, és aluszékony, de kitartó. Bánk külső részéig követett is minket, onnan önnálósította magát. 6 lett mire leértünk a tóhoz, 7-re Martinnak Rétságon kellett volna lennie, nem túl bíztató. Hosszú szöveg tartozik ide, tisztes időt töltöttünk szöveg felmondással, illetve bakik javításával. Volt bőven. Itt következett Adél mélypontja, ugyanis egy füst alatt felvetünk egy múltbéli képsort is, melyben Ő és Martin egy párként szerepelnek. Sokszor mintha nem lett volna őszinte az a mosoly… Persze nem komolyan. Fél 9-re értünk Rétságra, közben meghallgattuk Beni Pazar énekhangját, tanulságos volt.

Elbúcsúztattuk Martint, és indultunk vissza hozzánk. Mivel a stáb 2/3 része éhen akart halni, így el kellett látni őket megfelelő mennyiségű táplálékkal. 9-kor kivonulunk a szomszédos parkolóba, ahol a Corolla várt minket. Az első éjszakai jelenet következett, mely talán a legszebb az összes közül. Itt lép színre Adél, és itt derül ki, hogy Beni mennyire foglalkozik Martinnal, sőt, még vendégszereplőnk is volt. Mindenki remekelt, 10-kor Adél már távozott is, mi még 11-ig mulattuk az időt. Hosszú, és fárasztó nap volt, de így elértük a 75%-os állapotot. Pénteken jön a finish.

 2010.08.11.

 Part XII - Záró akkord

2010.08.14. 0:42

Túl vagyunk az utolsó napon is, hivatalosan véget ért a történet. Vegyes érzelmek fűződnek ehhez a naphoz több szempontból is. Egyrészt gyakorlatilag az utolsó pillanatban kelett taktikát váltani Beni kimaradása miatt. Ez kétségtelenül negatívum. A forgatás maga 7 órakor kezdődött, Martin előbb, Adél később érkezett. Első helyszín a reptér volt, naplementével. Utóbbit sikeresen lekéstük, így a tökéletesen jellegtelen égbolt előtt kellett nagyot alakítani mindenkinek. Akkor elkeserítő volt a látvány, és az elképzelt végeredmény, most látok benne valamit. A hangulat Pazar volt, és először láthattuk többszörösen rontani Adélt. Eltelt bő egy óra itt, a helyzet nem javult. Átvágva a városon sötét szempárok kereszttűzében érünk ki a Bánki forgatáskor felfedezett helyszínre. Egyszerű emelkedő földút, de tkéletes rálátás van a városra. Adél kevésbé rajongott a helyért, így Ő lent maradt a sötét utcán egyedül. Kérdés, hogy jobban járt-e. Hosszas pakolás után villant a fejünkbe, hogy tréfáljuk meg kicsit. Telefon elő, hívás. Kicsit fentebb jöttünk, jönnie kellene neki is. Először rossz irányba navigáltam, majd ismét hirtelen ötlettől vezérelve bújtunk el a bozótban (zöldségben). Martin kezében lámpa, enyémben forgó kamera. Elér minket felkapcsolja, és lesz nagy ijedség. A gond akkor jelentkezett mikor ismét fentebb hívás céljából tárcsáztam Adélt, de a vonal foglalt volt. Hosszas percekig ezután. Besokalva Martin kiáltott, Adél végre felvette, és elindult a megfelelő irányba. Szitkozódás, és telefon-vaku kíséretében ért el hozzánk. Lámpa fel, de a várt hatás elmaradt. Szomorúság. Összeálltunk, hogy felvegyük amit fel kell, Martin szerepel, Adél lámpát tart, Én osztom az észt. Gyorsan végeztünk, az örökzöld Nutella slágert énekelve indultunk vissza a városba. Útközben többször is megálltunk fényképezés céljából, melyeknek eredménye nem lett, viszont lehetőséget adott arra, hogy más is megcsodálhassa magas fokú énektudásunk. Adél persze elzárkózott az ilyesmitől. Következő megállónk a főút mellett volt, sétálós képek rögzítése céljából. Jó hangulat, sötét képek. A „belvárosban” volt az utolsó spot, a művház terasza. Ismét kissé romantikus jelenet következett. Felállás, forgatás, küszködés. Nem volt az igazi, valamit csak ki lehet hozni belőle. Másfél perc lett az eredménye. Fényképezkedés, és búcsúzkodás volt már csak hátra. Fergeteges volt a hangulat, viszont a felvételek közel sem olyan jók. Most fél 1, odakint vihar tombol. Mikor elkezdtem vágni az anyagot körülvett egy hangulat. Fáradt, kissé letört, üres. Igen, egyszerűen üres most minden. Vége a forgatásnak, pár nap, és rendeződik minden a film körül, legfeljebb egy hét és kész a DVD. Örülnöm kellene, de nem tudok. A Chain olyan lesz amilyen, természetesen a legjobbra törekedtünk, elérni nem tudtuk. Felejthetetlen emlék mindenkinek, nekem talán a legjobban. 2,5 év hosszú idő. Most vége, végleges formát öltött minden. Októberben már csak egy folt, egy veszettül hiányzó folt lesz ez az időszak. Lezárult egy korszak. Nagy szó, de kétségtelenül igaz. Ez a film ott volt a mindennapokban, a szürke ködös novemberben, a végtelen januárban, a vágykeltő júliusban. Jó vagy rossz volt a nap nem számított, az aktuális hangulat szülte a jelenetet, a hangulatvilágot, melyet megpróbáltam átadni. Sikerült? Szerintem nem. Mindenesetre hiányozni fog, az emberek, a munka, a Chain. Persze nincs vége a Part sorozatnak, messze még a premier,és a többi. De ez a mai (pontosabban tegnapi) nap mérföldkő. Az már csak véletlen, hogy Dj Bootsie Horseriders Toward the Abyss száma szól. Ez volt a 2 évvel ezelőtti alap ötlet-videókipp zenéje. Akkor még 3,5 perc volt, régi stáb. Beni volt a főszereplő, és a jelenleg elérhetetlen harmadik srác a mellékszereplő. Furcsa visszagondolni honnan indult, és ennyi idő alatt hová jutott a film.

 2010.08.14.

 Part XIII - Nyugodt vizeken

2010.08.19. 10:39

Az utolsó filmmel kapcsolatos poszt egyike következik. Legutóbb a záró forgatási napról számoltam be, azóta rengeteg dolog történt. Ami talán a legfontosabb, hogy elkészült a Chain. Kerek, egész, van eleje és vége. 100%. 19 perc stáblistával együtt. Nem egy egész estét mozi, de igazából nem érdekel. Fantasztikus, de kissé feszült pillanat volt, mikor a kész, de egymástól addig független jelenetek összeálltak, és kialakult a végleges forma. Tartottam a zárójelenettől, azzal kezdtünk pénteken, és nem éreztem túl erősnek. Nehéz volt felvenni, mert csak az utómunkával kap értelmet, utólagos vágásokkal, a múltbéli pillanatokról. Most erős jelenetnek tartom. Nem sokkal később összeállt a DVD pontos terve is, ami végül kedd este készült el, majd’ 5 óra folyamatos munkával. Köszönet érte! Pazar, tökéletes lett a végeredmény. Mozgó jelenetválasztó, és jó pár extra. Van itt kép galléria, rontott jelenetek, legjobb pillanatok, a …from the Chain sorozat, és még sok minden. Elfogult vagyok, de megállja a helyét szinte bárhol. A pontot az i-re a borító tette fel. Pontosabban a hátoldalra került szöveg. Történet leírás, és kritika. Zseniális, halálosan profi munka, a legjobbak is megirigyelhetnék. Major Zsófia követte el, örök hálám érte, káprázatos. A poszt alján megtekinthető. Nem kevés perc után sikerült megtalálni a megfelelő méretet a teljes borítóhoz, egyenlőre még csak fekete. fehérben. Az utolsó mozzanat egy minőségjavítás lesz, ugyanis a film sok helyen egészségtelenül pixeles, de remélhetőleg egy újra mentés segít ezen. Ez úgy következett be, hogy a 2010-es film 92 gigabájt, nem sok hely jut másnak, így egy nagyobb méretű, de szebb Chain-nek sem, de megoldható a probléma. Eddig 6 ember látta a filmet, a nagy, és történelmi premier a szereplőkkel még várat magára, remélhetőleg minél hamarabb sor kerül rá. Egyenlőre ennyi, az emlegetett premier után lesz egy összefoglaló poszt, és lassan minden visszatér a megfelelő kerékvágásba.

Nincs más hátra, itt a beigért káprázatos mű. Köszi Zsófi!

Romos épület, benőtt növényzet a szilánkra hullt ablakokon, egy letűnt idő emlékére. Éppúgy állja a természet erőit, amilyen szilárd és érthetetlen lehet az emberi ragaszkodás. Martin (Dávid Martin) vesztesége nem enged kiutat a baleset okozta traumából, sőt, néhol kaotikus, néhol különösen letisztult emlékképek formájában tör rá a gyász sajátos megnyilvánulása. Ki más lenne ilyen helyzetben segítő társ, mint a gyermekkori emlékek őrzője- az igaz barát… Dávid (Laczkovszki Benjámin), tisztában a történtekkel célul tűzi ki, hogy kirántja barátját a magányból, melybe egyre inkább fordul és Martin hajdani barátnőjével, Dórival (Rompos Adél) mindent megtesznek a begyógyíthatatlan sebek enyhítéséért.

A rövidfilm olyan érzékeny témákat érint, mint a barátság, kötelék ember és ember közt, idő és tér dimenziója, világok közti kapcsolatok. Megmutatja, mit is ér egy ember, mire képes, és meddig hajlandó elmenni egy barátért, még ha az az ember már nincs is köztünk.

Felhasználva az emberi fantázia és a pszichológia jelenségeit, az író- rendező (Hava Dániel) olyan irányt mutat a közönségnek, ami kizárólag akkor értelmezhető, ha életünknek része egy ember, akit nem láncolunk magunkhoz, de vesztesége iszonyatos lenne. Ennek tudatában kockáról kockára kibontakozva nyílik meg a történet, megcélozva a lét kérdését, a túlvilág fogalmát, és egy nyaklánc különös útját világ és világ között.

A tartalmi mélység mellett kiemelkedő stílusérzék feltételezésére ad okot a filmzene és a helyszínek precíz gonddal összeválogatott egyvelege, a körülmények maximális kihasználása valamint a pályakezdés nehézségeit magába foglaló technikai határok leküzdése.

 2010.08.19.

 Part XIV - A tökéletes vég

2010.08.29.20:23

2010. augusztus 23 nagy nap volt az életemben. Ekkor látta először a színész gárda a Chain-t. A kész, és végkifejlett filmet. Csodás pillanat volt az ott, akkor. Mára tényleg csak egy emlék, egy hiányzó időszak. Mert ha végiggondolom az utóbbi 2 hónap, a nyár erről szólt számomra. Júniusban ott az első poszt, akkor indult be az egész élesben. Nem hittem, hogy eljutunk idáig, hogy valaha kézben fogom tartani a kész DVD-t. És tessék, már több példány is létezik belőle. Bizonyos szempontból egy teljesen tökéletes és ideális forgatás volt, 5 nap vita, vagy csak rossz szó nélkül, hihetetlen hangulatban, csodás emberekkel. Más szempontból viszont kőkemény harc, kitartás próba. 5 napot voltunk terepen, ez 2 hónapra meglepően kevés. Küzdöttünk azokért a napokért, amikor mindenki ott tudott lenni, amikor összeállt a csapat. Felejthetetlen pillanatok tömkelegét éltük át ezalatt a pár nap alatt. Beni éneke, Martin csempe ütése, Adél hihetetlenül kimért, mégis lágy játéka, vagy akár Kárlosz, a forgatási kutya ilyen. De számtalan ilyen van még. Az nem látszik a filmen, hogy 1-1 jelenetet 6-7 alkalommal vettünk, fel . Egy részről poén, másrészről küzdés. Nem adtuk fel, ha húszadszorra is de be lett adva. A premier estéjén mindent átéltünk újra, ott 4-en. Első alkalommal mindenki a saját játékát, megjelenését figyeli, kicsit zavarban van mikor magát látja. De az nem véletlen, hogy még aznap este, éjszaka ismét lejátszóba került a lemez. Milyen a visszajelzés? Hihetetlenül pozitív, sikere van. Nekem ez eleinte teljesen érthetetlen volt, mint készítő tudtam hol vannak a gyengéi, mi az ami nem igazán mutat úgy ahogy kellene. Fejben saccolva 55 órát számoltam, mint utómunkát. Nem akarok nagyot mondani, lehet hogy alatta de szerintem felette van valahol a pontos szám. Rengeteg. Ha már számoknál tartunk összesen 6 kazetta rögzített Chain képsorokat, és valahol 91-2 GB lett a komplett 2010-es verzió mérte. 19:29 elejétől a végéig. Nemrég beszéltem az ex-stábbal , hogy letisztult képet kapjak az egészről. És ekkor fogalmazódott meg egy nagyon fontos dolog. Természetesen jó buli volt ez az időszak, de nem egy futó nyári balhé az egész. A Chain ezentúl összeköt, ott lesz a szemünkben mikor a egymásra nézünk, ott lesz mikor ha csak pillanatra is de megpillantjuk a másikat. Ott lesz fagyban, napsütésben évek múlva is. Ennek a 4 embernek örök. A terjesztés egyenlőre valahol a semmi és a nagyon nem sok között van, 6-7 DVD ment ismertségi körbe részemről, a többiekről tudok információt. Igyekszem összeszedetten írni de nem igazán tudok. Ez az utolsó poszt a Chain történetében. Mindent le kellene írni, de erre nem lehet felkészülni. Ehelyett leírnék egy pillanatot. Valahol 2010 februárjában járunk. Erős tél, bokáig érő hó, és nagyon hideg. Kint járok a helyi reptér közepén. Vastag köd, nehéz megmondani a helyes irányt, pár méter a látótávolság. Lassan szürkület, és végleg besötétedik. A füles önti magából a különféle számokat, mindről a film ugrik be. Ezt ide, azt meg oda kell rakni, ez meg az alá. Elképezhetetlen volt, hogy valamikor augusztusban valóra válhat az amiről ott álmodtam, amire mindennél jobban vágytam. Hát kész. Most kis szünetet tartottam, mély levegő, vissza a jelenbe. Emlékszem arra az éjszakára mikor rávetem magam, és leírtam az ötleteket, melyekből még aznap kialakult az alap történet. Az idő múlásával ez kiegészült, bővült. Nagyon „finom”, részletes munka volt ez, sok aprólékos, és a végkifejlettben is jól mutató képpel. Számolni kellett az 1 kamera 1 operatőr –rendező-stb szereppel, és ahoz igazítani mindent. Lett-e olyan jelenet ami tökéletesnek mondható? Nem. Vanak nagyon apró, finom pillanatok, amikor az amatőrségen átszivárog az érzelem. Feszültséget kelt, vagy magával ragad nem számít. Elkészült. Hálás vagyok Adélnak, Beninek, Martinnak a felejthetetlen napokért. Ezentúl köszönet még a szüleimnek a támogatásért, a kritikáért, Major Zsófiának az elképesztő szövegért, Katona Kamillának, és Pálnak a jelmezért, valamint a DVD-ért, Jávorka Jánosnak a helyszín biztosításáért. Akit esetleg érdekel a történet e-mailben jelezzen. Hölgyeim és Uraim, a Chain elkészült!

2010.08.29.